Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
64 versenyképesség emelése irányában a szükséges változások kikényszerítésére, ha valós piaci körülmények között, adminiszt ratív, autokratikus beavatkozások nélkül bonyolódhat le. Precíz tervek készítését, vállalati átalakulások adminisztratív előírását, a hatósági irányítással történő levezénylését tehát mindenképpen célszerű kerülni. Ez szükségszerűen a tervgazdálkodás koráb bi buktatóinak megismétlésére, a nemzeti vagyon áron aluli eladására – igazában felelőtlen herdálására – vezet. Az állami vállalkozásnak, esetenként a kényszernek természetesen bizonyos stratégiai pontokon lehet helye. Nem mondhatunk le erről például a mon opóliumok felszámolása vagy egyes stratégiai súlyú nemzeti érdekek megjelenítése esetén. A privatizáció egészét azonban kizárólag piaci módon, a kereslet és a kínálat egyensúlyaként célszerű lebonyolítani. Ugyanez az elv vonatkozik a közelmúltban a Parlame nt elé terjesztett tervezet, a tulajdonviszonyok rendezését szolgáló kárpótlási törvény és a privatizáció kapcsolatára. A kárpótlás szükségszerűsége, köre és mértéke alapvetően politikai kérdés, és jellegéből adódóan előre nem számszerűsíthető. A Kormány k ülönböző szerveihez érkező jelzések, kérések, igények alapján nem lehet kétségünk afelől, hogy egy társadalmi méretű, válasz nélkül nem hagyható problémáról van szó a privatizáció keretében is. A közgazdasági kihatások bizonytalansága és a válasz kényszere közötti ellentmondás kétségtelenül létezik. Az egyetlen ésszerű megoldás az, ha maga a törvényi szabályozás tartalmazza mindazokat a garanciákat, amelyek a mértékek bizonytalanságai és a szabályozás kényszere között feszülnek. A Kormány úgy ítéli meg, hog y a degresszív kártérítési mérték, a kártérítési jegyek forgalmának szabályozási lehetősége és a kártérítési jegyek felhasználási arányának egy vagyontárgy megvásárlásánál előírt törvényi határa ésszerű eszközt jelenthet ahhoz, hogy a folyamat piaci jelleg e, a kárpótlási jegyek drasztikus leértékelődése, illetve a vagyontárgyak túlkereslet miatti drágulása nélkül megőrizhető legyen. 2. A privatizációs folyamatban a mondott tulajdonpolitikai elvek követése keretében törekedni kell arra, hogy az egyes döntése k a felelős minisztériumok, az alkalmazottak és a vállalati vezetés véleményével a lehetséges összhangban alakuljanak. 3. Az irányelvek tervezete követelményként fogalmazza meg, hogy a privatizációs folyamatban a Vagyonügynökségnek biztosítania kell, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság és a versenyeztetés érvényesülhessen. E követelmények folyamatos érvényesítését – egyidejűleg tiszteletben tartva ezen ügyletek bizalmas jellegét is – alapvető fontosságú kérdésként kezeljük, bízva abban, hogy a közvélemény rendszeres tájékoztatása eloszlathatja a privatizáció körül ma is érzékelhető bizonytalanságot, tájékozatlanságot, és legalább részben elejét veheti alaptalan viták kialakulásának, elmérgesedésének. Az Állami Vagyonügynökség ezért tevékenységéről rendszere s hírlevelet bocsát ki, a sajtó számos fórumát igénybe veszi részletes tájékoztatás nyújtásával a privatizáció folyamatában és egyes elemeiben. Az egyes privatizációs programokról részletes információval széles körben programfüzeteket bocsát ki. 4. A Kormá ny alapvetőnek tartja, hogy a privatizációs folyamat gyorsuljon. Ezt különböző eszközökkel kívánja megvalósítani. Az Állami Vagyonügynökség intézményesíti a vevő által kezdeményezett privatizáció lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a befektetők – bel- és kül földiek egyaránt – , magánszemélyek és jogi személyek kezdeményezhetik az állami tulajdonban lévő vállalatok megvásárlását vagy kezelésbe vételét. Szélesíti, bővíti az úgynevezett aktív programok körét. Terveink szerint évi háromnégy ilyen program indításá ra kerül sor – egyegy program 2530 vállalatot foglal magában, ami évi átlagban száz vállalat privatizációját jelentené. Egyszerűsíti, gyorsítja a vállalatok által kezdeményezett privatizáció elbírálását. Ennek jegyében általános elbírálási szempontokat t esz közzé. Javítja a vállalati, illetve a befektetői szféra részére nyújtott tájékoztatószolgáltató tevékenység színvonalát.
