Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
58 kormányzat. Továbbra sem tisztázottak bizonyos alapvető dolgok. Itt a mai napon Gaál Gyula képviselő úr és Solt Ottilia is utalt rá, hogy nem lehetne elfogadni a költségvetést és a társadalombiztosítás költségvetését úgy, hogy nem tisztá zódik: vajon az egészségügy finanszírozását jóe továbbra is a társadalombiztosítás kereteiben tartani vagy sem. Ugyanígy, nem fogalmazódott meg az, hogyan válasszuk el, milyen módon a társadalombiztosítást és a szociális ellátást, pontosabban a társadalom biztosítás keretein belül lévő szociális feladatokat, amelyeket a költségvetésből kellene ellátni, fölvesszüke; és ha igen, mikor és hogyan történjék meg. Semmi nem történt ebben a kérdésben. Nem vált el igazából – legfeljebb papíron – a társadalombiztosí tás és a költségvetés. Hasonló módon nem fogalmazódtak meg az önkormányzatok feladatai sem. Nem tudunk semmit arról, hogy az önkormányzatok a helyi szociális és egészségügyi ellátó rendszerek fenntartására képeseke. Képesek leszneke ezeknek a fejlesztésé re? Hogyan viszonyul ezekhez a szükségletekhez az a normarendszer, amelyet a Kormány a számunkra javasol? Honnan szerzik a bevételeiket ahhoz, hogy ki tudják ezeket egészíteni? Nem elegendő a helyi adókra vonatkozó megállapításokat, törvényt meghozni. Úgy gondolom, kardinális kérdése lenne 1991nek az is, hogy vajon a társadalombiztosítást végre ellátjuke működő vagyonnal. Nem egészen értem, hogy miért nem történt ebben semmi. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a hátterében egy kis politikai tehetetl enség és szakmapolitikai tehetetlenség is áll. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hercehurca, amelyet a szociális bizottság is – és azon kívül is néhány képviselő folytat, ma már szélmalomharcot is víva a társadalombiztosítási önkormányzat legalább működési elveinek a meghatározására. Egy másik témára áttérve: képviselőtársam az imént azt mondta, hogy ne legyenek ködösítések, ne fogadjunk el ilyesmit. Nagyon nehezen ítélhető meg a költségvetés milyensége akkor, ha nincsenek funkcionális fejezetek. E lég, ha csak arra utalok, hogy mennyire fontos mutatója egy társadalom működésének az, hogy milyen mértékben költ jóléti kiadásra. Ez nem ítélhető meg, mert nincsenek olyan fejezetei ennek a költségvetésnek, amelyek teljeskörűen tartalmaznák például az egé szségügy vagy a szociális szféra kiadásait. Tessék arra gondolni, hogy a társadalombiztosításon és az önkormányzatokon túl mennyi ágazatba ágyazódik be az egészségügy költségvetése! A Népjóléti, az Igazságügyi, a Honvédelmi, a Közlekedési, a Belügyminiszté rium költségvetésén belül is vannak egészségügyi kiadások. Tessék megmondani, mennyit költünk mi jóléti ágazatra, ezen belül egészségügyre! Ugyanez áll természetszerűen más ágazatok esetében is, de a mai napon hallottuk éppen a kultúra finanszírozásának né hány gondját más képviselőktől. Nagyon fontosnak tartom, hogy a költségvetésben és a hozzá kapcsolódó gazdasági törvényekben igazi súlypontmeghatározásokra nem került sor, illetőleg amikor sor került erre, akkor valamilyen torz logikájú, furcsa, rossz célo kat megjelölő súlypontozás történt. Nem egészen értem a központi és a területi igazgatásnak ezt a hihetetlen mértékű preferálását. Tizennégyféle új vagy önállósodó hivatal létesítéséről van szó. Nem ennyi hivatalról, hanem ennyifajta hivatalról! Úgy gondol om, hogy egy olyan évben, amelyben tézisköltségvetés alapján lesz kénytelen működni az ország; amelyben garantálható az, hogy a lakosság szociális biztonsága sérülni fog, amelyben garantálható az, hogy az egészségügyi és a szociális létesítmények, intézmén yek működése károsodni fog, hogyan lehet pontosan ezt a szférát preferálni. Nem vitatom ezeknek az intézményeknek, hivataloknak – egy részüknek legalábbis – a szükségességét, de azt igen, hogy ezt nekünk '91ben kell megcsinálni, amikor krízishelyzetbe ker ült az ország. Tisztelt Ház! Az időre való tekintettel nem kívánom tovább folytatni, de még egy mondatban szeretnék megjegyzést tenni az egészségügy költségvetésére, hiszen többször is elhangzott, hogy viszonylag jó helyzetben van az egészségügy. Az a 10 s zázalékos dologi automatizmus, amely az intézményekre általában – ezen belül az egészségügyi intézményekre is – kiszabatott, azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények egyáltalán nem lesznek a következő évben jó helyzetben.
