Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 30. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
465 Mi egyet tudunk, hogy ma itt költségvetési törvénynek kell születni; tudjuk az t, hogy a maximumot érte el a magyar fél a Nemzetközi Valutaalappal, amikor elfogadták a 78 milliárd forintos deficitet, amihez óriási lefaragásokra volt szükség. De ez nem egyszerűen azért történt, mert mi a Nemzetközi Valutaalapnak holmi szolgáiként hajt ottuk ezt végre! Ez vonatkozik a kormánypártokra és a tisztelt ellenzékre is; meggyőződésem, hogy tisztában vannak vele: ez az ország fizetőképességének fenntartása érdekében lehetséges maximális mennyiségi adat, amit az ország elfogadhat és működőképes ma rad. Több szónok elmondta már, hogy mit jelent: igazságkeresés; mit jelent a működőképesség. Nekünk itt az Országgyűlésen az a felelősségünk, hogy egy működőképes államháztartást tartsunk fenn, és minden működőképességre szükség van ahhoz, hogy a további k érdéseket megtegyük. Azt is világosan elmondtuk, hogy olyan bizonytalansági tényezők vannak a világban, amelyek szükségszerűvé teszik, hogy ezt a költségvetést év közben módosítani kell. Aki tisztességgel és reálisan gondolkodik, az azzal is tisztában van – ha nem is mondja ki politikai pártállás következtében – , hogy a nagy rendszereket nem lehetett átalakítani az elmúlt hónapokban, és ezt a költségvetést így lehetett egészében és globálisan összeállítani, és még így is olyan részletességű, amilyenre nem v olt példa több mint négy évtized után. Az új államháztartási törvényjavaslat beterjesztése után, amikor megszületik majd az új államháztartási törvény, és az elkövetkezendő esztendőben folyamatosan lehet előkészíteni a következő évi költségvetést, vállalva azt, hogy negyedévenként szembesítjük az elfogadott költségvetést – ha elfogadják – , vállaljuk azt, hogy szembesítjük a tényekkel és módosítjuk az Önök jóváhagyásával, mert ez az alapvető érdeke az országnak, az Országgyűlésnek és a kormányzatnak is. Ezt kérem feltétlenül figyelembe venni, amikor dönteni fognak. Az Országgyűlés a költségvetés elfogadásakor nyilvánvalóan az elsőrendű és fő felelősséget a kormánykoalícióra hárítja. A kormánykoalíciónak kell a költségvetést elfogadnia a többségi elv alapján. De vannak válságos helyzetek, márpedig ma válságos helyzetben van az ország, amikor az ellenzéknek is figyelembe kell venni – megítélésem szerint – parlamenti magatartásában azt a tényt, hogy közös felelősség terhel bennünket. Voltak ilyen történelmi pilla natok, amikor magyar Országgyűléseknek és más parlamenteknek figyelembe kellett venni azt, hogy olyan kényszerhelyzetek vannak, amikor nemcsak a kormánypártokat terheli a felelősség. És ha tény az, hogy nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék padsoraiba n is úgy érzik, hogy ezt a költségvetést az ország fizetőképességének fenntartása érdekében, a hitelek folyósítása érdekében is – nem kívánom felsorolni – szükséges elfogadni, akkor kérem az ellenzéket, jól gondolja meg s jól fontolja meg állásfoglalásának formáját. Ez az Országgyűlés nemcsak most a költségvetésnél kerül olyan helyzetbe, hogy kénytelen lesz átfogóan gondolkodni. Előttünk áll még egy amnesztiatörvényjavaslat is. (Moraj.) Előttünk állhatnak még válságkérdé sek, amikor az Országgyűlésnek át kell gondolnia sok mindent. Én nem azt kértem az ellenzéktől, hogy szavazza meg a költségvetést – félreértés ne essék – , az ellenzék azért politikai ellenzék, hogy kontrollt gyakoroljon, kritikát és bírálatot mondjon, sőt elfogadom azt is modellként az abszurditás határáig menve, hogyha a költségvetés minden tételét megszavazta volna az Országgyűlés az ellenzék előterjesztése után, meggyőződésem, hogy az ellenzék utána az egész költségvetés globális elfogadásakor mégis elle ne szavazott volna. (Közbeszólások: Próbáljuk meg! Moraj.) Ezt a politikai döntést, amely most előttünk áll, én úgy kérem, hogy az ország érdekében foglaljanak állást. Úgy gondolom, a Kormány végig figyelembe vette a képviselők javaslatait, figyelembe vett e az egyes bizottságok által előterjesztett javaslatokat, s figyelembe vette oly annyira a költségvetési bizottság összegező állásfoglalását, hogy a Kormány lényegében azonosította magát vele. Nem azért, mert valamiféle hibás koncepcióból indult ki, hanem azért, mert egy parlamentnek, egy törvényhozásnak az a feladata, hogy felülbírálja, részleteiben
