Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
436 elsősorban az állami beavatkozás eszközeit kell ma jd hosszú távon használni, hanem kell az árfolyampolitikát, a vámpolitikát. Ne felejtsék el, hogy az árfolyampolitikának inflációs következményei vannak. Ezt el kell fogadtatni a lakossággal. A vámpolitikát nem szeretik, főként ha gépkocsiról van szó és íg y tovább. Az átállásig nyilvánvalóan szükség van bizonyos állami eszközök alkalmazására egy tiszta külgazdasági stratégia tükrében. A második a külföldi tőke bevonása. Magyarországra szeretnek jönni, nemcsak azért, mert jó a konyha, csinosak a nők és szép az ország. Hanem azért is szeretnek ide jönni, mert olyan liberális szabályaink vannak, amelyeket jól ismernek. Nem újság nekik, ha azt mondják: személyi jövedelemadó vagy társasági törvény, tudják, hogy miről van szó. Ismerős terepre jönnek. Másrészt ők j ól képzettnek és tanulékonynak tartják a magyar munkaerőt. Mi annyiszor lebecsüljük a magyar munkaerőt! Ha megfizetik, csodákra képes, és meg is tanul mindent, fegyelmezetten és jól dolgozik. A harmadik, amiért ide jönnek: Magyarország egy ugrópont a keleteurópai piacok felé. Ide betelepednek, és innen lehet továbbmenni. Ezért is fenn kell tartani a jó kapcsolatokat. Gazdaságilag egészen biztos, de nyilvánvalóan politikailag is. A harmadik a privatizáció, amelyik egy kitörési pont és egy növekedési forrás lehet. A privatizációról el kell mondanom, hogy két veszélye lehet, az egyik, ha elkezdünk ész nélkül privatizálni, mert akkor egész biztos rosszul tudjuk eladni azokat a cégeket, ha el akarjuk adni őket, lehet, hogy először ki kell festeni őket – öreg, de azért így még elég jól nézhet ki – , ez időt vesz igénybe. A második dolog, ami még ennél is veszélyesebb, ha bürokratikusan privatizálunk, és a költségvetést tartjuk a legfontosabbnak, tehát azt, hogy legyen költségvetési bevétel. Természetesen kell költs égvetési bevétel, de a privatizációt megcsinálni üzleti alapon kell, két üzletembernek kell egymással szembenállnia, mert úgy lehet a legjobb árat elérni. A harmadik dolog, azt nem mondhatjuk, ha valamit privatizálunk, hogy nem ér a nevem; ha egyszer eladt uk, el van adva. Én ezt nagyon fontosnak tartom, és azt hiszem, fogok is tenni, hogy ne így menjen, ahogy ma. A negyedik a vállalkozásalapú gazdaság. Még vissza fogok térni arra, hogy mi a piacgazdaság, de teljesen egyetértettem azzal a felszólalással, ame ly azt állította, hogy önmagában egy adókedvezménytől a gazdaság nem indul el, annak sokkal több feltétele van, és ezeket a feltételeket mi már részben megteremtettük, de meg is kell teremteni. Az ötödik a takarékosság anyagban, energiában, mindenben. Magy arországon van a legtöbb ennivaló a szemétben. Egy ember ül az autóban és pöfög. A magyar az mindig takarékos fajta volt, tessék felfogni, hogy takarékosan is lehet ugyanolyan jól élni, sőt miért kell takarékoskodnunk, azért, hogy be tudjunk fektetni, hogy hosszú távon gondolkozzunk, s ne rövid távon! Mindezt figyelembe véve, ami a gazdaságpolitika alapkérdése, meg kell találnunk az infláció, a munkanélküliség és a gazdasági növekedés elindítása közötti majdnem megoldhatatlan feladatot. A legfontosabb az in flációellenes harc. Nemcsak azért, mert egy magas infláció tönkreteszi a lakosság életszínvonalát, szétveri a gazdasági kalkulációt, hanem azért, mert a rövid távú gondolkodásra kényszeríti az embereket. Amit ma meg lehet venni, vegyük meg, tegyük el, mert ki tudja, holnap mennyi lesz az ára. Az infláció pont egy hosszú távú gazdálkodó szemlélet ellen hat. Én ezt tartom a legfontosabb ellenségnek. A munkanélküliséggel kapcsolatban rendkívül hálás vagyok, hogy végül is elfogadták a Szolidaritási Alapra vonat kozó javaslatot, mert most már van eszközrendszer a kezünkben, hogy gondoskodni tudjunk azokról a bérből és fizetésből élőkről is, vagy kiesett vállalkozókról, akik kiestek a gazdaságból. Az inflációhoz még annyit, ez kellett ahhoz, hogy a sorbanállást leh essen mérsékelni, el lehessen kezdeni a felszámolást, de ez nem elég persze ahhoz, hogy az elmaradott térségek vagy veszélyforrások problémáit meg lehessen oldani, mert nem lehet ezzel megoldani egész Pécs gondjait.
