Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
409 Ha Önök megszavazzák a kamatadóemelést, akkor kiveszik ezt az adut a kezemből. Biztos, jogilag megmagyarázható az, hogy megtehető ez a lépés, az is bizo nyítható, hogy igazságtalanságot hordoz magában, ha széles néprétegekre hárítjuk át azokat a hasznokat, amiket egy ilyen kedvezményes kölcsönt nyújt egyeseknek, tehát igazságtartalma is van. Sajnos, akkor nekem azt fogják mondani az emberek, hogy az előzőe knek is van igazságtartalma, mert a 20 milliárd nem véletlenül keletkezett, és az 1500 milliárd sem véletlenül keletkezett. Az sem véletlen, hogy például Dudás úr egy szép szolgálati villában üldögél még ma is az ezredesi nyugdíjával. Nehezen tudok tehát v álaszolni. Ez volt az első megjegyzésem, tisztán politikai indíttatású és egyéni vélemény. A másik már konkrétabban csatlakozik módosító indítványhoz, többhöz is. Engedjék meg, hogy mindet ne soroljam föl, csak amit én írtam alá: az 1194es számú módosító indítványt, amely egyrészt az oktatást, másrészt a honvédelmet célozza másmás irányból, természetesen. Sokszor elhangzik az minden párton belüli vitában is, és itt a Parlamentben is van néha vita erről – sajnos nincs, – hogy miért kell lobbizni egyes téte lek mellett, egyes területek mellett, és az oktatás miért különb ezeknél, miért más, mint más tételek, miért más, mint a szociális kiadás, miért más, mint mondjuk – akármit mondhatnék. Borzasztóan hiányzik a plenáris ülésekről az ilyen általános politikai vita, eddig gyakorlatilag soha nem csináltunk ilyent, de van egy kérdés, amelyben talán felesleges is ez a politikai vita: ez épp az oktatás kérdése. Ugyanis mindegyik pártprogram egységesen elismeri azt, hogy az oktatás nem egyszerű taktikai, a mának szól ó kérdés, hanem stratégiai kérdés. Az egész gazdaságpolitikának és – úgy érzem – az egész kormánypolitikának is az az egyik borzasztó nagy hibája, és ugyanígy a költségvetésnek is, hogy nincs markásan kijelölt célja, amely után – fogalmazzunk ilyen bután – mehetnének az emberek. Az oktatás talán lehetne egy ilyen cél, mert éppen a jövőbe mutató cél. Nem a mai, aktuális problémákat, a mai életbenmaradás problémáját óhajtja csak megoldani, hanem valami kiutat mutat. Engedjenek meg egy hasonlatot: körülbelül o lyan a gazdaságpolitika már évek óta talán, és most sem változott, sajnos, a költségvetés folyamán, és ez látható, mintha úsznánk egy folyóban, és arra törekszünk, hogy ne süllyedjünk el. Rendkívül fontos cél, hogy ne süllyedjünk el, ezért kapaszkodunk des zkadarabokba, mindenbe, de sajnos, nem teszünk mozdulatokat, hogy kijussunk a partra. Én úgy érzem, hogy az oktatás területe lenne egy olyan karcsapás, amellyel utat találhatnánk a jó irányba vett partra, mert nem biztos, hogy a másik part jó. Tehát egy ak tív cselekvési lehetőséget tenne lehetővé. Lehet, hogy nem az oktatás ez – lehet, hogy erről vitatkozni kellene – , lehet, hogy kecskebékát kellene tenyészteni és abból a combokat eladni, nem tudom, de vita nem folyik, és nem látják az emberek, hogy lenne e gy ilyen konkrét cél, vagy lenne akár több. Túl sok van inkább, így is fogalmazhatnék persze másik oldalról, mert mindent megcéloz a költségvetés, hogy mindenki jól járjon, mindenkinek jó legyen ez, lehetőleg sehol se lázongjanak, de abban a helyzetben, am elyben most vagyunk, ez nem tehető meg, egyszerűen ilyenre nincs lehetőség. Egykét területre lenne lehetőség, és mivel vita ebben nincs, hát én mondom a magamét, hogy ilyen terület lenne az oktatás. Ellentétben Katona államtitkár úrral én nem megnyugtatóa n fogadnám, ha Önök elfogadják ezt az általam is aláírt, benyújtott javaslatot, amely 5 milliárdot juttatna valamilyen formában az oktatásnak, hanem csak mint valamit fogadnám el. Megnyugtató ennél sokkal több lenne, még ahhoz is sokkal több kellene, hogy szinten mardjon, nem ahhoz, hogy kitörési pontként lehessen kezelni. Tudom, hogy ehhez áldozatokat kellene hozni, sok területen áldozatokat kellene hozni, és ahhoz kellene igazán politikai bátorságot felvállalnunk, hogy ezt elfogadtassuk az emberekkel, hog y ezeket az áldozatokat meg lehet hozni vagy meg kell hozni, de ehhez igazán konkrét célt kell kitűzni először is eléjük.
