Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - LABORCZI GÉZA (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - LABORCZI GÉZA (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
406 Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom jól, hogy fáradtak és idegesek is vagyunk okkal és joggal. De engedjék meg, hogy néhány gondolatot a munka közben a mezőgazdaságról mégis szóljak. Egyrészt azért, mert nem nagyon került sorra az a rész, amiből élünk, és ezen belül én a mezőgazdaságról néhány gondolatot megemlítenék. Amiből élünk. Egyik exportnövényünk, legnagyobb exportnövényünk és termékünk a búza. Hogy is áll itt a dolog? Az amerikai és közös európai búza szovjet kikötői ára 120130 dollár tonnánként. Az európai országok közül Lengyelország és a Szovjetunió importál, ők hajlandók megfizetni a magyar búzáért is az előbb említett árat. Amennyiben mi más piacra kívánnánk szállítani, akkor csak a tengerentúlon találnánk fizetőképes keresletre, mert más euró pai piacok, illetve országok önellátóak vagy exportálnak. Így ebből az árból, a 120130 dollárból tonnánként le kellene vonni a szárazföldi és a tengeri szállítás költségét, mely 50 dollár tonnánként. Így legjobb esetben is 80 dollárt kapnánk tonnánként a búzánkért. Külön gondot okoz, hogy a Szovjetunió akkor kezd – érthető okok miatt – vásárolni tőlünk, amikor az ő évi termelései elfogynak, és ez a betakarítás után mintegy hat hónap. Azt követően fogadja majd a mi búzánkat, és miután fogadta az árunkat, ny olc hónapot kell hiteleznünk azért, mert a fizetési átfutási idő az ő esetükben ennyi. Erre jelen körülmények között és e költségvetési keretben nem áll egy vas sem rendelkezésünkre, úgy az állami gazdaságok, mint a szövetkezetek és a magángazdálkodók rész ére sem. Éppen ezért én 1176os számú indítványomban – módosító indítványomban – javaslatot tettem a mezőgazdaság támogatásának emelésére. Mert a mezőgazdaság és az élelmiszeripar 1991. évi exportjának támogatására az előirányzott 30 milliárd forint összeg et 47 milliárdra javasoltam felemelni. Tudom, sokan mondhatják, hogy ez szinte képtelenség. Megítélésem szerint viszont ez emelés nélkül nem biztosítható az ágazat exportjának minimális, 1%os jövedelmezősége sem, hanem számottevő veszteség jelentkezne. Il yen körülmények között a termelők nem érdekeltek a kivitelben, az ország exportárbevétele csökken. Miközben tehát látszólag biztosítható a költségvetés egyensúlyi állapota, a fizetési mérlegben lesz olyan mértékű kiesés, ami veszélyeztetheti a fizetőképes ségünk fenntartását is. Az export csökkenése a mezőgazdaság árbevételének, jövedelmének csökkenését eredményezi. Ez súlyosan hathat vissza a mezőgazdaság reprivatizálására és privatizálására egyaránt. Veszteséges tevékenység nem jelent vonzerőt a falusi la kosság számára, a magánparaszti gazdaság kockázatainak vállalására sem. A teremelési kedv, a termelés csökkenése kihat a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, de a kapcsolódó ágazatok, a kereskedelem, a szállítás, a kapacitás kihasználatlanságára, a foglalkozta tottságra, egészen a munkanélküliek táborának növeléséig. El kell döntenünk, mit akarunk a mezőgazdasággal. Az országban tapasztalható általános áremelkedés a mezőgazdaságot is sújtja érthető okok miatt. Mintegy 3035%os termelési költségemelkedést egy vá rható 15%os leértékelés nem ellensúlyoz, és így a támogatások javasolt növelése részben a költségemelkedés ellensúlyozását szolgálja. Nemzetközi összehasonlításban a magyar mezőgazdaság támogatása nem magas. Nemzetközileg elfogadott mutatók szerint a közö s piaci mezőgazdaság támogatottsági szintje termelési értékre vetítve 3540%, az Egyesült Államokban 30%, a magyar mezőgazdaságé 10% körül van úgy, hogy a magyar mezőgazdaság és az újzélandi mezőgazdaság e Földön az a két mezőgazdaság, amely aktív befizet ő. Emellett ahhoz, hogy az agyonvédett és támogatott nemzetközi mezőnyben állni tudjuk a versenyt, az egyébként keresett és jó minőségűnek elismert termékeinkkel, sajnos, bármennyire tetszik vagy nem, a támogatási versenyben is legalább részben ott kell le nnünk. Várható, hogy a különböző szinten folytatott kereskedelempolitikai tárgyalások, a GATT, az EGK eredményeként exportunk versenyfeltételei fokozatosan javulni fognak a jövőben.
