Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos):
40 problémája, hanem az egész magy ar társadalom problémája. Sok millió előfizetőnek és csaknem az egész magyar lakosságnak a gondja. Arról van ugyanis szó, hogy a saját bevételeiből a televízió legfeljebb március végéig képes működtetni az 1es és 2es csatornát, és ha nem kap újabb támoga tásokat, akkor két megoldás közül választhat. Vagy azt teszi, hogy drasztikusan csökkenti a műsoridőt, leépíti a fél csatornaként, vagy fél műsoridőben működő 2es csatornát, vagy azt teszi, hogy a nagyon kínálkozó lehetőségeken kapva elindul a kereskedelm i televízióvá válás útján, vagyis él azokkal az ajánlatokkal, amelyek igen szép számban érték a Magyar Televízió vezetését, a magyar kormányzatot, és arra irányulnak, arra biztatnak bennünket, hogy próbáljuk saját bevételeiből fenntartani a televíziót. Nem akarok most hosszasan nemzetközi tapasztalatokra hivatkozni, de ezeknek a lehetséges hivatkozásoknak a tanulságát mégis szeretném egy mondatban elmondani. Arról van szó, hogy minden olyan országban, ahol a nemzeti közszolgálati televízió mellett beindult a kereskedelmi televízió, a nemzeti közszolgálati televízió színvonala rohamosan zuhant mindaddig, amíg olyan belátásra nem jutottak az adott országok képviselői, hogy költségvetési támogatással kell egyensúlyozni a kereskedelmi televízió ízlésromboló, kul túraromboló hatását. Ha tehát mi most a rendszerváltás kezdetén cserbenhagyjuk a közszolgálati nemzeti televíziót, ha mi arra számítunk, hogy majd reklámdíjakból önmagát fogja a televízió ellátni, fedezni saját kiadásait, akkor azzal is számolnunk kell, ho gy nem lesz olyan Magyar Televízió, amelyik egyetemes kulturális érdekeket védelmez és képvisel, nem lesz olyan televízió, amelyik a nemzeti kultúra örökségét, hagyományát ápolni tudja, védelmezni tudja. Azt hiszem, ez nem egyszerűen – még egyszer hangsúly ozom, nem egyszerűen – kulturális érdek, hanem ez társadalmi érdek, nemzeti érdek, hiszen ha van valami, amiben nem követhetjük az egyébként nagyon is másolható, nagyon is mintaként tekinthető nyugateurópai és egyéb fejlett tőkés országokból származó mint ákat, példákat, akkor az a kultúra területe. Nincsen olyan modell előttünk sem Európában, sem Amerikában, sem a TávolKeleten, amelyik a kultúra ápolása, a kultúra védelmezése, közvetítése tekintetében követhető minta volna. Ha Önök visszaemlékeznek arra a felszólalásra, amit néhány hónappal ezelőtt a belga király tartott itt, ebben a Parlamentben, ha visszaemlékeznek azokra a mondatokra, amelyekben a szónok arról beszélt, hogy a jólét növekedésével, a fogyasztás mennyiségi és minőségi növekedésével, és egy éb civilizatorikus számoknak, mutatóknak a fejlődésével együtt milyen mértékben romlott a közmorál, milyen mértékben csökkent a személyiség tisztelete, milyen mértékben szaporodtak el a deviáns magatartásformák, és egyáltalán mennyire romlott a társadalom morális és szellemi közállapota, közérzete, akkor azt hiszem, hogy tudomásul kell vennünk, hogy ebben a tekintetben nem áll előttünk úgy a Nyugat, mint minden tekintetben követhető minta. Amikor tehát mi most a televízió költségvetéséről döntünk, akkor a m agyar kultúra, a magyar irodalom, a magyar szellemiség, a magyar szellemi közélet jövőjéről döntünk, és ha itt nem biztosítjuk a társadalom minimális igényeit, nem fedezzük, nem segítjük, nem támogatjuk, akkor egy kulturális összeomlás veszélyével kell sze mbenéznünk. A kulturális bizottság megvitatta, mérlegelte Hankiss Elemér levelét, panaszát, támogatandónak, méltánylandónak tartja az abban foglaltakat. Összegszerűen természetesen nem tettünk javaslatot a szükséges költségvetési támogatásra, én egy egyéni képviselői módosító indítványban ezt is meg fogom tenni, mintegy ötmilliárd forintot látok feltétlenül szükségesnek ahhoz, hogy az 1es és 2es csatorna működőképes legyen. Erre a kérdésre természetesen vissza kell még majd térnünk, de úgy éreztem, hogy a z általános vitában mindenképpen szót érdemel, mert ismétlem még egyszer, nem egy tárcának a gondjáról van szó, önálló költségvetési tételről, amely minden tárcát kell hogy érintsen. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) :
