Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
379 NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Köszönöm,Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én sajnos nem tudom ezt a könnyen kivívható szimpátiát kivívni magamnak, hogy visszalépjek a felszólalástól, annál is inkább, miután a téma, amely ről beszélni óhajtok, s amelyről úgy érzem, beszélnem kell, olyan, amelyik a tegnapi nap s a mai nap folyamán többször felmerült, de eléggé egyoldalúan lett eddig megvilágítva, a honvédelem. Egészen konkrétan tehát a honvédelemmel kapcsolatos költségvetési részhez kívánok hozzászólni, s az ehhez kapcsolódó SZDSZindítványhoz. A vita során – úgy bizottsági, mint plenáris ülésen – nemegyszer szóba került már a költségvetés honvédelmet érintő része. Az esetek egy részében – hogy eufemisztikusan fogalmazzak, s kellően körülírjam – , ha fel is ötlött bennünk, illetve előttünk egy madár képe, az nem a galamb volt. Már a honvédelmi bizottság vitája során is elhangzott, hogy a Honvédség elérkezett teljesítőképessége határához, az összeomlás küszöbére került, a jelenl egi előirányzatból a szintentartás sem teljesíthető, a honvédség emberi és technikai tűrőképessége határán van. Elhangzott, hogy a hivatásos állomány lassan a létminimum szintjére kerül, az anyagi ellehetetlenülés állapotába került, a technika elavult, és ami még egyáltalán működőképes belőle, talán csak rövid idő kérdése, és nem lesz az. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg kell mondanom, hogy a tárca ilyen irányú aggályai jogosak. A jelenlegi költségvetési tervben szereplő összeg valóban nem elegendő még a szi ntentartásra sem. Most már csak azt kell nekünk itt és most eldöntenünk, hogy mi a feladatunk. Egy elavult struktúrájú, időrágta elképzelésekkel teli, belső szervezési képtelenségekkel és szerkezeti logikátlanságokkal küszködő, recsegő, ropogó hadsereg szi ntentartása, avagy annak korszerűsítése, és még inkább teljesen új alapokon való újjáépítésee? Mert az igazi kérdés ez, Hölgyeim és Uraim! Nem arról van itt szó, hogy mekkora összeget adunk a honvédségnek, hanem arról van szó, hogy ez a honvédség teljes e gészében átalakuló struktúrájú lesz vagy sem. Hogy mennyire erről van szó, engedtessék meg konkrét példákkal illusztrálni, mert ezek kemény dolgok, amiket elmondtam. Tudom, most Önök közül nem kevesen fel vannak háborodva, vagy – hogy finoman fogalmazzak – nem veszik jónéven az elhangzottakat. Hogy ne érhessen az a vád, a levegőbe beszélek, egykét konkrét dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik sarokpont, s elhangzott már többször, veszélybe kerülhet – amennyiben további megvonások érik a honvédelmet – még a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások eredményeként létrejövő és jelenleg folyamatban levő leépítési terv is. Néhány szót erről a tervről, illetve arról, ez hogyan született, és jelenleg mi ennek a realitása, üzenete. Két évvel ezelőtt az említett tárgyalá sok nagy lendületet vettek, és előrelátható volt, hogy eredménnyel is fognak zárulni. Az akkor még MSZMPirányítás alatt álló Magyar Néphadsereg elébe ment a várható következményeknek és követelményeknek, s megkezdte harcoló csapatainak a "leszervezését". Ez pozitív cselekedet volt akkor is, és ma is annak ítélhető meg. Azonban – s ez a dolog mai napig ható lényege, Uraim – ez a "leszervezés" nem járt és azóta sem jár együtt a honvédség, a hadsereg strukturális átépítésével. Addig a fő támadási irány volt N yugat, ezután a fő védekezési irány vált Nyugattá. Magyarul ez annyit jelent: ezt a stratégiát meghatározó filozófia 1990. januárjában még hivatalos álláspont volt. Míg a "csökkentési" terv katonai filozófiája a korábbi politikából következő nyugati ellens égképnek tökéletesen megfelelt, addig a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag nem használható. Meg kell kockáztatnom – még hogyha igen kemény vádak érnek is ezután: mivel a gyorsan változó belpolitikai helyzetben a katonai vezetésnek egyszerűen ideje nem volt arra, hogy új stratégiát dolgozzon ki, kénytelen volt az új politikai vezetésnek ezt a tervet úgy eladni, mintha külön erre és a mostani helyzetre készült volna. Ennyit a tervről és annak "szörnyűséges" következményeiről, ha netán tán nem tudjuk pontosan úgy végrehajtani és akkorra, amikorra a tervek szólnak.
