Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BECKER PÁL, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke:
349 Volt egy generálszabály, amelyet elfogadott a költségvetési bizottság, hogy az igazgatási kiadások növekedését nem fogadja el, és ezt semmilyen formában nem támogatja. Éppen ezért vagy egy automatizmus érvényesül vagy pedig a szelektív válogatá s. Az egyik javaslat szerint 2,6 milliárd forintot automatikusan le kellett volna vonni minden minisztériumnál összességében, ami azt jelenti, hogy a költségvetési bizottság nem járult volna hozzá a húsz százalékos bérautomatizmushoz az igazgatási költsége knél, szeretném hangsúlyozni, hogy kizárólag az igazgatási költségeknél. Tételesen végignéztük a minisztériumi költségvetéseket, és a tételes csökkentésnél 2,57 század milliárd forint jött ki, úgyhogy végül úgy döntöttünk, hogy nem az általános szabályt al kalmazzuk, hanem a tételes gyűjtés eredményét fogadja el a bizottság. Elég nagy vita folyt, s talán érdemes itt megemlíteni, hiszen elvi problémáról volt szó, a 20 + 10%os automatizmus, illetve az ezek közötti kötöttségről. Volt, aki igen haragosan beszél t erről a kötöttségről, és érzelmeit én tökéletesen meg tudom érteni. Elmondta, hogy ez tulajdonképpen a pártállam maradványa, sőt annak idején a pártállamban már sikerült leküzdeni, s lámlám most mi mégiscsak visszatérünk ehhez. Mindenféleképpen el kell mondanom, megkérdeztem a Pénzügyminisztérium szakértőit, az ebből a szempontból szóba jöhető országok költségvetései mindenhol rendkívül határozottan elkülönítik a dologi, illetve a bérkiadásokat, tehát ezt nem mi és most találtuk fel. A másik oka ennek az elkülönítésnek, hogy jelen pillanatban – s azt hiszem, ebben nem vitatkozunk – zsugorodó gazdaságban élünk, s ebben a gazdaságban, ha minimális szinten is, de biztosítani kellett azt, hogy az intézmények állapota, felszereltsége a lehetőségekhez képest ne romoljon jobban. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy bizonyos fokú romlást jelent, de ennek a határait valahol meg kell húzni. Végül vita folyt arról, hogy amennyiben ezt a gátat – a 20 + 10% közötti mozgási gátat – eltöröljük, értelemszerűen nagy valósz ínűséggel ez azt jelentené, hogy a 30%os automatizmust bérfejlesztésre fordítanák az egyes minisztériumok. Ez inflációgerjesztő hatású lennee vagy sem, ebben megoszlott a vélemény a szakbizottságon belül. Volt, aki azt mondta, hogy mind a dologi, mind a bérkiadás végső felhasználásának tekintendő makroökonómiai szempontból, tehát semmiféle plusz inflatorikus hatás nem lép fel, ha az átjárhatóságot lehetővé tesszük. Meggyőződésem azonban, ha más inflációs dinamikájú piacszegmensre bocsátjuk rá a 10%os ker eslettöbletet, akkor az igenis struktúrális inflációt gerjeszt, hiszen azzal mindannyian tisztában vagyunk, egészen más az infláció szintje, mások az ármozgások a fogyasztási cikkek területén, mint például az éppen most pangó építőipar területén. Három vál asztási lehetősége volt a költségvetési bizottságnak a lakáskamat ügyében. Nem kívánom ezeket a variációkat ismertetni, hiszen mindannyian ismerik. A bizottság végül arra az álláspontra jutott, hogy egyik álláspontot sem fogadja el. Nem fogadja el azért, m ert nincs meggyőződve arról, hogy ezek lehetnek azok a módszerek, amelyek végleges megoldást tudnak biztosítani erre a rendkívül neuralgikus kérdésre. Bizottságunk igen nagy érdeklődéssel tárgyalta Soós Károly Attila módosító indítványát, amelyik a nemzetk özi világban jól ismert kettős indexálási rendszet próbálja bevezetni Magyarországon, s ha szabad így mondanom, igen nagy fantáziát látok benne, de a hátralevő idő rövidsége miatt egyszerűen képtelen volt a bizottság arra, s képtelen lenne maga a gazdaság arra, hogy ezt a rendszert bevezessük. Ezért salamoni vagy nem tudom milyen döntésként – nem Salamon Lászlóra gondoltam, az alkotmányügyi bizottság elnökére (derültség) , a másik Salamonra – a bizottság úgy döntött, elismerve, hogy a lakáskamatok további f inanszírozása megengedhetetlen költségvetési forrásból, erre az évre ideiglenesen és átmenetileg az 1500 forintos kamatemelést javasolja azzal, hogy a Kormánynak a legrövidebb időn belül ki kell dolgozni a végleges megoldást. Bármilyen furcsa, meglehetősen alacsony intenzitású vita alakult ki a fogyasztási adó, vagy ha úgy ismertebb, a benzinadóval kapcsolatban. A bizottság pártállástól teljesen függetlenül egyhangú
