Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 21. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A helyi adókról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
176 Nyilvánvaló ellentmondást látok abban is, hogy a bevételt kellene adóztatni! A világ minden táján, ha valaki idegenforgalmi céllal kiadja a szobáját vagy a lakását vagy a telkét, minden esetben kivetik rá az idegenforgalmi adót. Én tehát egy változtatást javasoltam itt, hogy az adó fizetésére az legyen kötelezett, aki a bevételhez jutott. Tudom, hogy itt most ütközések vannak az előterjesztés szerint, mert egy adótárgy esetében csak egyféle adót lehet kivetni, és ha arra az épületre például kivetették az építményadót, akkor már nem lehet idegenfor galmi adót kivetni. Ezért látom én célszerűbbnek azt, hogy maga a tulajdonos legyen kötelezett az adó megfizetésére, mert itt akkor egy mentesítést kell adni ez alól a megszorítás alól, mert igenis ki lehet vetni az idegenforgalmi adót arra, aki annak a be vételeihez hozzájut. Utána már csak egy rövid megjegyzésem van. Egyetlen pont van, ahol én az adó mértékét nagyon alacsonynak találom, az pedig az iparűzési adó 39. § (1) bekezdése, amely az adóalap 3 ezrelékét említi az előterjesztésben. Én nyugodtan állí thatom, hogy 3%ra föl lehet emelni! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még két jelentkező van. Ezért arra kérem a Ház apparátusának illetékeseit, tájékoztassák az ülésező bizottságokat, hogy fára djanak be az ülésterembe, mert határozathozatal következik majd. Talán a két felszólalás időtartama elegendő lesz ahhoz, hogy ideérjenek. Szólásra következik dr. Fodor András Attila képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MD F) FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára mindenki előtt ismert a kis nyuszi esete a farkassal és a rókával, mikor utóbbiak azon tanakodván, hogy miért is kellene megverni a kis nyuszit, abban maradtak, hogy ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor pedig azért. Körülbelül így voltam én a helyi adókkal. Szegény állampolgár, ha nem ház- vagy lakástulajdonos, akkor kommunális adót fog fizetni, vagy ipart űz, vagy pedig valamilyen idegenforgalmi tevékenységet végez – de mindenképpen fog helyi adót fizetni. Félretéve a tréfát, azt gondolom, hogy a helyi adók a központi adóterhek enyhülése esetén igazán előremutató és hasznos forrást jelenthetnek az önkormányzatoknak, ezért pártolni kell a helyi adókat. Igaz, ho gy ezt ebben az évben nem lehet elmondani, hogy a központi adóterhek enyhülnének. Azt is el kell mondanom, hogy a vagyonadók – amely részével a helyi adóknak most szeretnék foglalkozni felszólalásomban – még inkább pártolandók, hiszen a vagyon megadóztatás a révén a terhek elosztásában egy előremutató adóztatási rendszert jelentenek. A vagyonadók egyik formája a házadó, amelylyel a helyi adókról szóló rendelet II. fejezete foglalkozik. Megkérdeztem a Pénzügyminisztérium illetékeseit, hogy az építményadó és e zen belül a lakás, illetve házadó hány embert, hány ingatlant érint. Azt válaszolták, hogy Magyarországon körülbelül 3,5 millió lakás céljára szolgáló ingatlan van, és ebből körülbelül 7800 ezer bérlemény, tehát körülbelül 2,5 millió vagy annál valamivel több ingatlant érint. Tehát amiről most beszélni szeretnék, és amihez egy módosító indítványt nyújtottam be, az bizony nagyon sok embert érint, és ha azt vesszük, hogy kéthárom ember minimum lakik egy ingatlanban vagy talán több is, akkor az ország lakos ságának – talán nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy – a jelentősebb részét érinti. Az adómentesség alfejezetet vizsgálva kiderül, hogy csak a szükséglakásokat, illetve a komfort nélküli lakásból száz négyzetmétert mentesíti az adófizetés alól a rendelet. De azt is csak gyógy- és üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen, tehát majdnem mindenütt. Ezenkívül szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetve nevelési, oktatási célokat szolgáló intézményeknek a helyiségeit. Tehát kife jezetten szociális indítékú kivételek vannak.
