Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GAÁL GYULA (SZDSZ)
16 oldalt is érintő újrafogalmazására. Ez nemcsak azt jelenti, amit a költségvetési törvényjavaslat általános indoklása is tartalmaz, hogy az úgynevezett nagy elosztási rendszerekben – az oktatásban, az egészségügyben – a pénzbeli társadalmi jövedelmekben még nem következtek be azok a változások, amelyek a működési alapelveket érintenék. Noha az e téren még megteh ető lépéseket is hiányoljuk és várjuk a továbbiakban is, a költségvetési kiadások tehetetlenségi ereje ennél lényegesen nagyobb. Sokkal szélesebb körben érvényesül az egyes költségvetési címek, kiemelt előirányzatok feladatorientált újragondolása; sok eset ben szükséges összevonása nem történt meg, ehelyett tovább él az egyes rovatok előző évi bázisra épülő tervezése, egyes feladatok párhuzamos finanszírozása, és az ezzel szükségképpen együtt járó pazarlás és szűkmarkúság egyidejű jelenléte. Ez különösképpen azért meglepő, mert ezt a költségvetést olyan Kormány terjesztette be, amelyik a rendszerváltozás Kormányának tekinti magát. A rendszerváltozás jegyében azonban azt kell látnunk, hogy ugyanazok vagy hasonló érdekcsoportok az állami pénzosztogatásnak ugyan azokhoz a pozícióihoz ragaszkodnak, mint korábban. A költségvetési javaslatban nincs megfogalmazva új preferenciarendszer, s nem derül ki, hogy milyen kompromisszumok húzódnak meg az egyes döntések mögött. Úgy kell például a költségvetésről beszélnünk, mi nt ha pusztán kiadási és bevételi tételek vitája zajlana, és az e mögé bújtatott politikai döntésekről – ha ezek egyáltalán megszülettek, s nemcsak végzetszerűen következnek majd a későbbiekben egy elfogadott költségvetésből – nincs is információnk. Megint egy pár példával szeretném megvilágítani, hogy mire gondolok. Ilyen bújtatott terület a vállalati támogatáscsökkentés. A vállalati támogatáscsökkentésekre is úgy tett a Kormány több tízmilliárd forintos javaslatot, hogy közben nem zajlottak le azok a poli tikai viták, amelyek tisztázhatták volna, hogy ezek a javaslatok milyen mögöttes preferenciákra épülnek, hogyan érintik a különböző szakmai csoportokat, társadalmi csoportokat, milyen földrajziterületi vonatkozásai vannak azoknak, az ott jelentkező gondok kezelésére milyen javaslatok, eszközrendszerek alakultak ki, vagy milyen eszközrendszert kíván kialakítani a Kormány. Nem tudjuk például, hogy változike a mezőgazdaság jövedelemhelyzete a támogatások elszámolásának változásával, abból adódóan tehát, hogy az eddigi szocialista államközi elszámolások helyett ezentúl dollárelszámolásban zajlik a kereskedelem. Nem derül ki az elénk tárt adatokból – és egyéb forrásokból sem – , hogy az árrendszerben milyen változások zajlanak le egyidejűleg, a támogatások és az árak hogyan kompenzálják egymást, mit jelent politikailag az a döntés, amit ezen a téren egy szám elfogadásával meghozunk. De nem folytattuk le a vitát, és nem volt arról szó, hogy egy elbújtatott politikai döntés van a költségvetésben akkor is, amikor az MSZOSZ közművelődési intézményeiről beszél. Elismerem, hogy nem nagy tétel – de úgy kellene nekünk dönteni szakszervezeti művelődési intézményekről, hogy tulajdonjogi vitákat nem folytattunk le, tulajdonjogi tisztázatlanságok vannak. Amikor döntünk, nem d önthetünk úgy, hogy vagy a művelődési intézményeket támogatjuk, vagy a könyvtárakat támogatjuk, vagy a szakszervezetet támogatjuk, hanem a kettőnek valamilyen keverékéről van szó; tisztázatlan helyzetben hozunk egy tisztázatlan döntést. Utolsó példaként ta lán a legfontosabbat szeretném megemlíteni, a társadalombiztosítás elbújtatott problémáját, ami megjelenik ebben a költségvetésben. A tavalyi évben az egészségügyi kormányzat év végén egy olyan forráscserét hajtott végre, amikor az egészségügy finanszírozá sát áthelyezte a társadalombiztosításba, és ezzel párhuzamosan a családi pótlékot a költségvetésbe tette. Ezek akkor nagyjából azonos tételek voltak, nem érintette érzékenyen a költségvetést, és egy olyan, homályosan megfogalmazott koncepció volt mögötte, hogy az egészségügyet biztosítási alapokra kell helyezni, ugyanakkor a családi pótlék egy olyan szociális rendszer, ami költségvetési feladat. Igen ám, csakhogy a vita lefolytatásának hiánya miatt, végiggondolatlansága miatt kapkodón, egy évre lett ez a dö ntés meghozva. Most úgy kell az újabb költségvetési törvényt meghoznunk, hogy nem újítottuk fel ezt a vitát, nem hoztunk benne döntést. Most megint egy költségvetési jóváhagyással ebben a kérdésben is döntünk, anélkül, hogy tudnánk: ebben a kérdésben döntü nk.
