Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
134 Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott itt Palotás János úr szájából, amel yben minden bizonnyal sok jószándék van, s minden bizonnyal meggondolta, hogy mit mond. Én csak azt szeretném elmondani, hogy mielőtt Önök minden elhangzott szót itt a Parlamentben mélyen a szívükre vennének, fontolják meg azt is, amit én mondok. Ugyanis k önnyű dolog valamiről kijelentéseket tenni. Engedjék meg, hogy itt most egy pillanatig idézzek egy sok évtizeddel ezelőtt élt gazdász társunk szavaiból, ami azt hiszem, nagyon ide fog vágni. A kormányoknak minden időben nagy kötelességeik vannak és lesznek . És én mindnyájunk jogának, sőt kötelességének ismerem, hogy a kormányokat ezek teljesítésére ösztönözzük és kényszerítsük. Mert szívére akarom kötni mindenkinek, hogy vádoljon és ítéljen el minden kormányt, amelyet meggyőződése szerint arra érdemesnek ta rt, de egyet ne higgyen soha, azt, hogy a társadalom pusztulásáért és rombolásáért mást terhelhetne elsősorban a felelősség, mint magát a társadalmat. Rossz kormányok megkárosíthatják a nemzetet, feltartóztathatják annak fejlődését, de az a társadalom, ame ly bármely rossz kormány alatt tétlen akarna maradni, és a kormány vádolásával kimerítettnek tartaná hazafiúi kötelezettségének teljesítését, az a legsúlyosabban többet vétkezik önmaga ellen. (Szórványos taps. Magyar Bálint: Akkor el kell zavarni a Kormány t! – Derültség az SZDSZ soraiban.) Kérem szépen, állunk elibé minden megalapozott kritikának, de nem a megalapozatlannak. Elhangzott ugyanis olyan észrevétel – én nem érzem azt, tisztelt Képviselőtársaim, akár a fiatal demokraták köréből, akár más képvisel őcsoportokról lenne szó, hogy amit mondok, az élcelődésre adna alapot. Ugyanis egyszerűen azt szeretném elmondani, hogy a megalapozott bírálatot elfogadjuk, igazodunk hozzá, de a megalapozatlant nem, és erről van szó most. Elhangzott egy olyan megjegyzés, hogy a Kormány költségvetésének a kiadása a GDPhez képest, tehát a részesedésünk, növekvő arányú. Volt erről már szó, és én inkább arra felé utalnék, amit egyébként Békesi képviselőtársunk is feszegetett, hogy előirányzatot előirányzattal kell összehasonl ítani. De persze mindig lehet viszonyítási alapokat keresni. De én azt hiszem, hogy amikor az előző évi költségvetés előirányzatait tervezték, talán egy kicsit alulterveztek, és nem vették figyelembe azokat az inflációs hatásokat, amelyek részben tervezett en, részben tervezetlenül ebben az évben jöttek. Ha ehhez a várható – és ma már aztán elég közel vagyunk ennek az évnek a végéhez, hogy lássuk, hogy körülbelül mégis mi az, hogy a várható szám – , tehát a várható teljesítéshez képesti arányokat nézzük, hisz en csak erre tudunk építkezni, ez a reális bázisa a jövő esztendőnek, akkor azt mondhatom, hogy a GDPben való részesedésünk nem növekedett, hanem csökkent. Szeretném azt is elmondani, tisztelt Képviselőtársak, hogy elhangzottak itt a Házban a kormányzat s zakértelmét kétségbevonó megállapítások, amelyek az adósságszolgálattal kapcsolatos terhek százalékainak – én magam, ha jól emlékszem – légbőlkapottságát – míg képviselőtársam a hasraütés szót használta – feszegették. Én azt hiszem, hogy az expozéban is ki tértem rá, de úgy látszik, ezt indokolt lesz megismételni, s egyben most közlöm a tisztelt képviselőtársakkal, hogy úgy látszik, még nem sikerült elérnem, hogy kiosztásra kerüljön, írásban is az Önök rendelkezésére bocsátottam az expozé szövegét, amelybe t alán egy kissé belenézve, ha idejük ebben a nagy tömegű olvasásban engedi, sok kérdésre feleletet találnak, hiszen a szó elszállt, amit elmondtam, de ez az összegezés talán hasznosítható lesz a költségvetés további vitájánál. Visszatérve tehát a témára: fe lvetődött, hogy vajon hasraütésszerűen állapíthatóke meg ezek a bizonyos számok az örökölt – ez is egy örökölt – adósság kamatainak a felszámításakor, hogy talán itt is piaci kamatokat kellene használni. Kedves Képviselőtá rsak! A mintegy 780 milliárdnyi kamatozó adósságállomány kamatait ha mi megemelnénk arra az úgynevezett piacinak tekinthető szintre, amelyet képviselőtársunk idézett, körülbelül 150 milliárd forintos költségvetési hiánnyal találnánk magunkat szemben, és az t hiszem, teljes képtelenség lenne olyasmire gondolni, hogy ehhez körülbelül 80%os, tehát kétszeres
