Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
113 helyreállítását, és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minis ztérium és szervei alkalmassá tételét feladatai ellátására. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Az interpellációra Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter úr válaszol. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejleszté si miniszter válasza KERESZTES K. SÁNDOR, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Őszintén sajnálom, hogy ezt a közösen benyújtott interpellációt nem Pap János képviselőtársam mondta el, és így hosszú ideje ta rtó, rendszeres, heti párbeszédünk megszakadt. (Derültség.) Ami a Kiss Róbert úr által írt szöveget illeti, meg kell mondanom, hogy annak értelmezésével voltak gondjaim, és nemcsak azért, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy a "szabotázs" szó fogalmával tisztában vane. Az interpelláció második bekezdése ugyanis úgy kezdődik: "A két ágazat szétválasztásának egyetlen lehetséges és kívánatos módja a feladatok megosztása lenne. A törvénysértő döntések végeredményeképpen azonban mindkét szervezet megosztottá vált…" stb. Eddig az idézet. Ez nem értelmezhető másként, mint hogy nem szervezetileg kellett volna szétválasztani a környezetvédelmet és a vízügyet, hanem a feladatokat pontosabban elhatárolni. Ez ugyan önmagában sajátos, de értelmezhető és akceptálható álláspont lenne, ha nem mondana ennek ellent az az egyidejű követelés, amely a szervezeti szétválasztást rögzítő 1990. évi LXVIII. törvény következetes végrehajtását kéri számon a két minisztériumon. Ezért éppen a képviselő úr kívánságának teljesítése lett volna szabotázsnak és törvénysértőnek minősíthető. A feladatmegosztással egyébként valóban voltak problémák, amikor a törvénytervezet szövegét a vízüggyel folytatott heves vita közben a parlamenti bizottsággal egyetértésben közösen megfogalmaztuk, akkor c sak a megosztás globális kereteit hoztuk létre. Az ebből levezethető feladat- és hatásköröket alacsonyabb szintű jogszabályokban és rendelkezésekben kellett átvezetni. A törvényben alkalmazott ellenőrzés és szabályozás kifejezések szakmai értelmezése szakm ai megfontolást igényelt, bekalkulálva a szükséges működési feltételek biztosítását is. Mivel szakmai vitát határozattal nem lehetett eldönteni, az így, tárgyalásos úton létrejött megállapodás természetesen vitatható. Működőképességéről azonban képviselő ú r is és jómagam is most csak feltételezéseket tudunk egymással szembeszegezni. Mértékadó és reális gondolkodású szakembereink álláspontja szerint e téren az indulás feltételei biztosítottak, noha nyilvánvaló, hogy korrekcióra szükség lesz. Ami az interpell áció értelmezhető kérdéseit illeti, ha nem a Kiss Róbert képviselő úr által kifogásolt megoldást választjuk, akkor az osztozkodás során minden egyes labort fizikailag szét kellett volna szedni, ami valóban mind a vízügyet, mind a környezetvédelmet lehetetl en helyzetbe hozta volna. Gondolom, azt nem vitatja, hogy a laborra a vízügynek is szüksége van munkája ellátásához, mint ahogy az autószervizekből sem vonhatjuk ki a füstgázelemző műszereket csak azért, mert a hatáskör, az ellenőrzés nálunk van. Úgy gondo lom, fontosabb volt, hogy a 12 felügyelőség megkapja a napi munkájához szükséges kisebb laboratóriumokat, mint az egyébként valóban nagyobb teljesítményű, de összesen két vagy három regionális laboratóriumot, amelyek speciális igényeket elégítenek ki. Ezek a laboratóriumok egyébként továbbra is szolgálják a környezetvédelmet térítés nélkül, a feladat ellátásában tehát nem gátolják területi szerveinket. A képviselő úrnak a létszámokkal kapcsolatos aggályait túlzottnak érzem. A két cég két évvel ezelőtti egye sítésekor az országban 7 darab környezetvédelmi felügyelőség működött, 412 fővel. Most 12 felügyelőségen 1143 szakember fog dolgozni, átlagosan tehát közel 100 fő. Ez ugyan nem
