Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - SÁROSSY LÁSZLÓ földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
105 Sárossy László földművelésügyi minisztériumi államtitkár válasza SÁROSSY LÁSZL Ó földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Engedje meg, hogy nem kiegészítve és nem módosítva azt a helyzetelemzést, amit sajnos igen szakszerűen és igen precízen hallhattunk az interpelláció során, néhány gondolatot mégis a konzerviparral kapcsolatban elmondjak, mielőtt a kérdéseire válaszolnék. A konzervipar kapacitási szintjének kialakításában valóban a KGSTkapcsolatok játszották a főszerepet. Ezen belül a döntő tényező a Szovjetunióval 1960ban 15 évre megkötött, majd 1975ben újabb 15 évre meghosszabbított kormányközi megállapodás, az úgynevezett kertészeti egyezmény volt. Ennek keretében a magyar fél almát, zöldség- és gyümölcskonzerveket és bort szállított partnerének. A kertészeti termékek második fo ntos vásárlója a rubelelszámolási viszonylatban az NDK volt. A konzervipar esetében 1988 jelentette a rubel elszámolású szállítási csúcsot gyümölcs- és zöldségkonzervekből, mintegy 540 ezer tonna terméket exportáltunk, az összes termelés mintegy 60%át. 19 89ben már – főleg a szovjet tartozások növekedési ütemének visszafogása miatt – a kiszállítás 20%kal mérséklődött, és ez a tendencia folytatódott 1990ben is. A kertészeti egyezmény keretében kiszállított termékek a szovjet nyersanyag- és energiaforrás i mportunk nem nevesített ellentételét jelentették. Az ügylet pozitív szaldója az állami költségvetés jelentős bevételét adta, ugyanakkor a termékcsoport növekvő exporttámogatási igénye feszültséggócként jelentkezett tárcánkkal szemben. 1991től döntő fordul at következik be, hiszen lejárt a kertészeti egyezmény, és teljes körű konvertibilis elszámolási rendszerre tér át a Magyar Köztársaság a volt szocialista országokkal folytatandó kereskedelemben is. Ennek megfelelően az állam helyett döntő módon e piacokon is a vállalatoknak kell megállapodniuk a szállításokról. Az is tény, hogy e piacokon igen nagy a bizonytalanság és a korábban rubelelszámolásra kifejlesztett termékek általában változtatás nélkül nem vihetők át más piacokra vagy a szűkülő hazai fizetőképe s keresletű belföldi piacra. Összegezve: a konzervipar jövője nagymértékben azon múlik, hogy milyen gyorsan lesz képes az exportszerkezetváltást végrehajtani, illetve új exportpiacokat szerezni, valamint a korábbi rubelpiacain, elsősorban a Szovjetunióban és Németországban az elért exportmennyiség mekkora hányadát lesz képes megtartani konvertibilis elszámolási rendszerben. A vállalati erőfeszítések mellett a háttér biztosításában az állam szerepe nélkülözhetetlen. Gondolunk itt a kiegyensúlyozott kertészet i termékforgalom megteremtésére az agrárpiaci rendtartás keretében, az új követelményekre, a devizabevétel szintje, a nemzetközi piacokon alkalmazott agrártámogatási szint stb. épülő exportösztönző rendszer kialakítása, a konvertibilis elszámolásra történő áttérési megállapodások országonkénti megkötésére. A KGSTpiac összeomlása és az ebből adódó kaotikus állapot, valamint a magyar gazdaság súlyos pénzügyi helyzete az élelmiszertermelést, ezen belül közösen a konzervipart valóban rendkívül hátrányosan érin ti, ezért az agrárgazdasági program, ezen belül a tőkebevonás és a privatizáció kidolgozása során kiemelt figyelmet fordítunk e szakterületre. Ezzel párhuzamosan a termelők szemléletváltására is szükség van, hiszen a gazdaság minden egységénél tudatosítanu nk kell, hogy csak piacképes, hatékony és jövedelmet biztosító tevékenységet lehetséges folytatni. Ez közvetlen vállalati, piaci munkát, érdemi tőkebevonással és műszaki fejlesztéssel járó szerkezetváltást és vállalatonként differenciált áldozatvállalást k övetel meg. E munka során az egyes feldolgozó üzemek kiemelt feladata a mezőgazdasági partnereikkel, köztük az igen nagyszámú kistermelővel a hosszabb távú, a közös érdekeltségen és ésszerű kockázatmegosztáson alapuló, a piac igényeit rugalmasan követő ter meltetési kapcsolat kialakítása. Az agrárgazdaság jelenlegi helyzetében az ágazat műszaki színvonalának megőrzésére és fejlesztésére lehetőség a tőkebevonással járó privatizáció. Itt a már megjelent külföldi érdeklődés mellett ki kell használni az érintett hazai mezőgazdasági termelők tőkebefektetési lehetőségeit is, például részvényvásárlással.
