Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 19. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
989 Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy milyen adópolitikát érvényesítünk ebben az országban és ennek milyen a hatékonysága, az nem ettől a törvényjavaslatól függ. Hogy a Parlament elhatározott szándékai érvényre jutnake és hog y mindez törvényes keretek között történike, az azonban ennek a törvénynek az alapos, jól kidolgozott részletes szabályaitól függ. Ezért tehát egyetértek a miniszter úr expozéjával: jelentős törvényjavaslatról van szó és vitatkozom azokkal, akik az előkés zítő munka során gyakran állították, hogy nem történik más, mint az eddigi, különböző szintű jogszabályokban már létező eljárási szabályok törvényi szintű megalkotása, összegezése; kisebb korrekcióktól eltekintve. A pénzügyminiszteri expozé megkönnyíti a d olgomat, hiszen a leglényegesebb gondolatok abban elhangzottak, ezért csak néhány apróságra szorítkoznék. Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot alaposnak tartjuk és ezért a szocialista frakció kisebb módosítási, ki egészítési javaslatokkal azt a Háznak elfogadásra fogja ajánlani. Valójában kettős szempontból vizsgáltuk a törvényjavaslatot: 1.Tényleg az adózók autonómiájára építe? 2. Megfelelő garanciákat tartalmaze az esetleges hatósági eljárások törvénysértő vagy méltánytalan eszközeivel szemben? Ami az adózók autonómiáját illeti, a koncepció végigvonul a törvényjavaslat konkrét szabályain. Két esetben lép ki ebből a körből. Az egyik, amikor az adóztatás szakmai indokai ezt az autonómiát nem engedik meg érvén yesíteni, a másik, amikor a költségvetés bevételeinek biztonsága szükségessé teszi, hogy kilépjen eme autonómia keretei közül. Azt kell mondanom, hogy nincsenek szélsőséges kilengések a törvényjavaslatban, ezért tehát ebből a szempontból alapvető módosítás okat nem kell ajánlanunk. A második a garanciák kérdése. Egyetértek azokkal az új garanciális elemekkel, amelyekről a Miniszter Úr szólt. Kettőt emelnék ki, amelyet perdöntőnek érzek. Az egyik – és azt hiszem talán a legfontosabb – új elem a bírósági ügy t eljessé tétele az adóztatási eljárás valamennyi eleménél. Alapvető garanciális szabályról van szó. A másik: az adótitok védelme, összhangban a személyiséget illető jogok védelmével. Ezek után mégis mi az, amiben esetleg módosításokra szorul a törvényjavasl at? Az első, azt hiszem, egy szemléleti kérdés. Én tudom, hogy azok, akik az adóztatás törvényességét, az adómorál javítását tűzik zászlajukra, azok örökké dilemmával küzdenek. Ennek a dilemmának az a lényege, hogy vajon az elrettentő szankciók növelése li neárisan javítjae az adómorált, az adóztatási fegyelmet. Azt kell mondanom tisztelt Ház, hogy nem. Önmagában véve kizárólag a szankciók növelése még sehol a világon nem hozott lineárisan javuló adóztatási végeredményt, az adómorál javulását; különösen nem egy olyan gazdaságban, amely lassan piacosodik, és ahol azt gondolom, van már egy objektív mérce, amihez ezeket a szankciókat érdemes igazítani. Hétköznapi nyelvre fordítva azt mondhatnám: legyen drágább az államnak tartozni, mint a bankoknak tartozni. Az az tehát: a szankciók mértékét egyértelműen a pénzpiacon kialakuló kamatokhoz célszerű igazítani, hiszen ezek valóban a piac megítélésétől, a piaci kereslet és kínálat viszonyaitól változnak, ha a szankciók túllépik ezeket a kamatokat, akkor már nem éri me g tartozni az államnak, ez elégséges visszatartó erő. Általában érvényesül ez az elv, néhány ponton nem, ahol nem, ott benyújtott módosító indítványainkkal szeretnénk ilyen korrekciót ajánlani. A második izgalmas kérdés, hogy vajon csak az adót be nem vall ó és meg nem fizető adózó állampolgárok, illetve vállalkozások vagy vállalkozók azok, akik sújthatók ilyen hátrányokkal. Túlfizetés esetén, amikor az adózó hitelez az államnak, akkor vajon nem léphete fel ugyanezekkel a jogokkal és követelményekkel? Azt g ondolom, a két ügy nehezen érvényesíthető, azt a minimális követelményt azonban, hogy egyegy adózó adóalany esetében az adófizetési kötelezettségtől való elmaradást és más adónemeknél a túlfizetést, illetve az igénybe nem vett állami támogatást
