Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
96 A megállapodás egyebek közt a következő pontokat is tartalmazta. A hitoktatók a tantestület tagjainak számítanak, a tanulók év végi bizonyítványában a vallás megjelölése nélkül fel kell tüntetni, hogy vallásoktatásban részt vettek, a hitoktatást végzők bérét az iskolának kell biztosítani, akkor is, ha a hitoktatás nem az iskolában történik, és a hitoktatás számára az oktatási i ntézmény biztosít megfelelő helyiséget. Ezekkel a megállapodásokkal ellentétesnek tűnő intézkedéseket tartalmaz a művelődési és közoktatási miniszter augusztus közepén kiadott útmutatója. Az érintett pontok tekintetében ez az útmutató kimondja, hogy a hitoktató pedagógiai partner, de nem tagja a tantestületnek; a vallásoktatással kapcsolatosan az iskola irataiba bejegyzés nem kerül; a hitoktatók alkalmazása, díjazása az egyházi jogi személy feladata. Nem kell részleteznem, hogy ezek az új rendelkezések mennyiben vannak ellentétben a korábbi megállapodással. Ami a hitoktatás helyét illeti, a megállapodás világosan kimondta – egyébként a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénnyel összhangban – , hogy a hitoktatás számára az iskol ában helyet kell biztosítani. Ezzel ellentétes intézkedést nem tartalmaz a kiadott, említett útmutató, de a miniszter úr a Mai Nap augusztus 23i számában egy interjút közölt, amelyben a következőket mondta: azt, hogy hol tartsák a hittanórákat, mindenütt a körülményekhez igazodva kell eldönteni. Vagy a parókián, vagy a templomban, zsinagógában, de ha például ezek fűthetetlenek, akkor az iskolában is termet kaphatnak a hitoktatók. Amennyiben ez az interjú a valóságnak megfelelően tartalmazta a miniszter úr szavait, ez a kijelentés úgy értelmezhető, mintha a hitoktatás csak akkor kaphatna helyet az iskolában, ha a felsorolt egyházi területeken a hitoktatás nem oldható meg. A miniszter úr magyarázatát kérném tisztelettel arra nézve: mi volt az indoka a megálla podás megváltoztatásának, illetve az ezzel ellentétes minisztériumi útmutatónak. A magam részéről fontosnak tartanám a jövőben annak intézményesítését, hogy a minisztérium ilyen kérdésekben állandó vagy legalábbis a szükségleteknek megfelelő kapcsolatot ta rtson az egyházak képviselőivel, és a hitoktatással kapcsolatos döntéseket a katolikus püspöki kar, illetve a többi egyház képviselőivel beszélje meg, konzultáljon. Kérdésem tehát az lenne: a miniszter úr tervezie az állandó vagy legalábbis a szükségletek hez mért kapcsolattartásnak valamilyen intézményesítését, megvalósítását. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm dr. Füzessy Tibor képviselőtársam felszólalását. Az interpellációra dr. Andrásfalfvy Bertalan művelődési és közoktatási minis zter úr válaszol. Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az interpelláció kapcsán a hitoktatással össze függésben újra kifejthetem a minisztérium álláspontját, és remélhetőleg az újra eloszlatja a félreértéseket. Mint az interpellációból is kiderült – és mint azt bizonyára mindannyian tudják – , a jelenlegi hitoktatásra vonatkozó miniszteri útmutatót megelőzt e egy ettől némileg eltérő változat, amelyet a minisztérium végül is nem jelentetett meg hivatalos lapjában, csak a sajtó útján közölt, mint annak a megbeszélésnek a végeredménye, amit részben az egri érsek úrral, részben az interpellációban is felsorolt e gyházak nevében eljáró evangélikus püspök úrral folytatott június hó folyamán. A fakultatív hitoktatásra lényegében évtizedek óta lehetőség volt. Az erre vonatkozó jogszabályokat az 1990. évi IV. törvény hatályon kívül helyezte, ugyanez a törvény azonban a művelődési minisztert nem hatalmazta fel a vallásoktatás részletes jogi szabályozására. Ezért döntött
