Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 13. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
911 törvényjavaslat szerinti iránymutató, nem taxatív, példálózó felsorolás, de mégis szabályozás maradjon ezekre a tényállásokra. Hazai gazdasági viszonyaink között versenyjogunknak talá n legfontosabb szabályai a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tilalmazó rendelkezések. A tilalom szabálya lényegében kétféle tényállási elemből áll össze, egyfelől a gazdasági erőfölényes helyzet megléte, másrészt az ezzel visszaélő üzleti magatartáso k tanúsítása ütközik ebbe a rendelkezésbe. Az erőfölény fogalmát meghatározó rendelkezést lényegében el kívánja vetni Kósa Lajos úr módosító indítványa, pedig ennek hiányában nincs megbízható támpont, és enélkül maradna az ítélkezési gyakorlat, másrészt a gazdasági erőfölény az a tényállási többlet, amely megkülönbözteti az e törvényben megállapított törvénybe ütköző magatartásokat a polgárjogi semmisség eseteitől. Ezért ezt a módosító indítványt sem a gazdasági, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatta , mi sem támogatjuk. Megjegyzem, hogy Szájer József a kétfajta semmisségi jog egybecsúszására vonatkozó jogdogmatikai kifogását a részletes bizottsági megvitatást követően visszavonta. Az erőfölény meghatározásának egyik szabályát, amely a vállalkozónak a piaci részesedésén alapul, nem kell mellőzni, mivel az a nyugati versenyjogokban is már bevált. A 30%os mértékhez több módosító indítvány is érkezett, hiszen a dolog lényegéből fakadóan a mérték összegszerű meghatározásánál rendkívül sok szempontot kellet t figyelembe venni. Mivel a fejlett versenyjogok ezt általában e mérték körül szokták megállapítani, a javaslat is ehhez igazodott, és a 30%os határt ekként határozta meg. Az azzal kapcsolatos aggályokat, hogy a hazai gazdasági életben az egyes piaci rész tvevők részesedése milyen gyakran haladja meg ezt a mértéket, és ezért a résztvevők folyamatosan bele fognak ütközni e tiltó szabályba, azért nem tekinthetjük irányadónak, mivel a törvény a gazdasági erőfölényes helyzet meglétét önmagában nem tiltja, csupá n az ezzel való visszaélést. A visszaélés jellemző eseteire vonatkozó szabályokat nem redukálhatjuk – Kósa Lajos indítványával ellentétben – , mivel azok segíteni fogják az ítélkezési gyakorlatot. Másrészről mind a fejlett piaccal rendelkező országokban, mi nd pedig a hazánkban is előforduló magatartástípusokat, így ez utóbbira jellemzően például a szerződésszegésből származó igények érvényesítéséről való lemondás kikényszerítését, tartalmazzák a szabályok. Hagyományos eleme a külföldi jogoknak a fúziókontrol l szabályára vonatkozó rendelkezések. A javaslat szabályai szerint a szervezeti egyesüléshez akkor kell engedélyt kérni, ha a résztvevők együttes piaci részesedése a 30%ot vagy együttes árbevételük a 10 milliárd forintot meghaladja. Ha az engedélyt nem ké rték meg, és arra mégis szükség lett volna, úgy a Hivatal a tudomására jutástól számított határidőn belül intézkedhet. Ezzel a megoldással szemben Fekete Gyula indítványa bejelentési kötelezettséget írna elő, és a bejelentéstől számított határidőn belül en gedne lehetőséget a Gazdasági Versenyhivatalnak a közbeavatkozásra. Ez az eljárási mód azonban teljesíthetetlen feladat elé állítaná a Hivatalt, hiszen így valamennyi szervezeti egyesülést meg kellene különkülön vizsgálnia, hogy beleesike az említett ese tkörbe, és így nyilvánvalóan kicsúszna a határidőkből. Pál László módosító indítványa szerint a vállalkozóknak csupán az egyesülési szándékot kellene bejelenteniök a fúziókontrollra. Ez a megoldás azonban azért nem járható, mivel csak a teljes, kész szerző dés ismeretében adhatja ki engedélyét a Versenyhivatal, látva annak minden kikötését. Külön szeretném felhívni a figyelmet Horváth Béla módosító indítványának alkalmazhatatlanságára. A képviselői indítvány szerint ugyanis a szervezeti egyesülés cégbírósági bejegyeztetése során a vállalkozóknak mellékelniök kell a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét. Ezt azért nem lehet elfogadni, mert vagy a Gazdasági Versenyhivatal lesz ismét arra szorítva, hogy minden egyes szervezeti egyesülésről külön döntsön, vagy enél kül a cégbíróságnak kellene állást foglalnia arról, hogy a szervezeti egyesülés beleesike az említett két esetkörbe. Ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen a cégbíróság nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa valamelyik vállalkozó
