Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
845 mint a tegnapi nap folyamán. Ha valamihez képest kompromisszumkész a Kormány, akkor saját magához képest kompromisszumkész. A mi véleményünk folyamatosan konzekvens, és nem változott. Úgy érz em, itt a kompromisszumkészség legfeljebb egy konzekvenciakészséget és képességet jelent, és ehhez képest a beérkező módosító indítványok – többek között az enyém, de Kőszeg Ferencé is – ezt a konzekvenciát, amelyet az SZDSZ mindig is képviselt, tartja fe nn. Ha a Kormány igazán kompromisszumképes és konzekvens, ezt elfogadja, bővebben erről a részletes vitában kívánok szólni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Szigethy István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi nap folyamán Kőszeg Ferenc már jelezte, hogy közös módosító indítványt terjesztettünk elő. Ez abban az időben már kész volt, végül is azonban ezt azért nem adtuk be, mert elhangzott a belügyminiszter úrtól az a nyilatkozat, amely szerint kompromisszum várható, és ezzel a tegnapi indítványunk meghaladottá vált. Ennek megfelelően a ma reggel előterjesztett újabb változ athoz készítettünk egy újabb variációt, egy újabb módosító indítványt, amely tulajdonképpen két kérdésben érinti a Kormány, illetve a belügyminiszter által előterjesztett újabb változatot. A két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni, a lényeget egyegy m ondatban ismertetni. Az első probléma az volt, hogy addig, amíg a kapitányoknál, főkapitányoknál egyértelmű volt a pályázati rendszer bevezetése, lebonyolítása, nem volt egyértelmű a belügyminiszter által kijelölésre kerülő egyéb szolgálati beosztásoknál. Véleményünk szerint ez bizonytalanságot jelentett volna a rendőrségi állomány jelentős részében, hiszen elvileg belügyminiszteri rendelettel bármelyik szolgálati beosztásnál pályázati rendszert bármikor ki lehetett volna írni. Ezért láttuk szükségesnek enn ek a kérdésnek a konkretizálását és a leszűkítését a megüresedés esetére. Benyomásom szerint a Belügyminisztérium figyelmét ez a lehetőség elkerülte, hiszen mihelyt ezt a javaslatot előterjesztettük, a belügyminiszter úr az alkotmányügyi bizottságban azonn al egyetértett az álláspontunkkal, ennek megfelelően mind az alkotmányügyi, mind pedig az önkormányzati bizottság is ezzel a konkretizálással egyetértett. A továbbiakban ezzel nem is kívánok foglalkozni. Más a helyzet – és ebben vita van – a fővárosi rendő rfőkapitány kérdésében. Itt mi abból indultunk ki, hogy rendőrségi törvény még nincs, az önkormányzatokról viszont áll rendelkezésünkre törvény, és ez összhangban van az Alkotmány rendelkezéseivel. Hogyha a jogot fejlesztjük adott esetben a rendőrség egy k érdésében – a kapitányok, főkapitányok kinevezésének kérdésében – , akkor nem abból kell kiindulni, hogy majd valamikor milyen lesz a rendőrségi törvény, hanem abból, hogy milyen törvény áll rendelkezésünkre, az részben az Alkotmány, részben az önkormányzat i törvény. Az önkormányzati törvény és az Alkotmány egyaránt rögzíti azt az elvet, hogy a települési önkormányzatok egyenjogúak. Ez olvasható az Alkotmány 43. szakaszában, de olvasható az önkormányzati törvény 4. szakaszában is. Az önkormányzati törvé ny 63. szakaszának (1) bekezdése szerint a fővárosi önkormányzat is települési önkormányzat. A főváros egészét vagy nagy részét érintő feladat- és hatáskör illeti meg. Mi elvi törést látunk abban, hogy a települési önkormányzatok közül a ma reggel beterjes ztett változat kiemelte a fővárost. Ezzel nem tudtunk egyetérteni, hiszen a főváros tekintetében ugyanaz az egyetértési jog szükséges véleményünk szerint, mint az ország valamennyi, többi települési önkormányzatánál. Ha ez az egyenjogúság nem valósulna meg a fővárosnál, akkor véleményünk szerint mind az önkormányzati törvény, mind pedig az Alkotmány sérelmet szenvedne.
