Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
805 korlátok és mégis felmerül olyan szükségesség, hogy az állam bizonyos esetekben beavatkozzon. Ezekkel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik ilyen a gazdasági erőfölény esetén a bejelentési köte lezettség. Itt felhívnám a figyelmet arra az összefüggésre, ami már elhangzott, hogy a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvény és az ártörvény szoros összefüggésben van egymással; felhívnám a figyelmet arra, hogy a gazdasági erőfölény önmagában ni ncs tiltva, csak az erőfölénnyel való visszaélés, és erre az esetre írja elő ez a törvényjavaslat a bejelentési kötelezettséget. Ez egy nagyon fontos összefüggés, amit ki szeretnék emelni. Ugyanakkor a 6. §sal kapcsolatban aggályomat szeretném kifejezni, hogy nem kellenee megváltoztatni ennek a szövegezését, tudniillik itt arról van szó, hogy a bejelentési kötelezettség alapján majd a versenyhivatal megtiltja az ár alkalmazását, ha az a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénybe ütközne. Itt egy kettős tiltás esetét látom, tudniillik, ha már egy másik törvénybe ütközik, akkor nyilván nem szükséges megtiltani, hanem legfeljebb eljárni, hogy megszűnjön ez a törvénytelen magatartás. Erre hívnám fel ezzel kapcsolatban a figyelmet. A korlátok k özé szorításnak bizonyos esetei. Elhangzott egy súlyos kritika a 19. §sal kapcsolatban és azt hiszem, hogy ez itt a legneuralgikusabb pont. Azt hiszem ugyanis, azzal mindenki egyetért, hogy föl kell szabadítani az árakat és bizonyos bejelentési kötelezett séget kell az erőfölénynél előírni. Viszont ez a paragrafus fölhatalmazza a Kormányt arra, hogy egy igazában nagyon meg nem határozható körben, tehát nem eléggé konkrétan megfoghatóan, hat hónapra mintegy szükségintézkedésképpen beavatkozzon az árakba, akk or is, ha azok nem hatósági árak. Hatósági ár nagyon szűk körben van, lényegében ez a teljes árkörbe való beavatkozásra jelent felhatalmazást. Ezen magam is sokat elgondolkodtam, és ami mégis alapjául szolgálhat ennek a rendelkezésnek, az nyilván bizonyos szükséghelyzeteknek az előállása. Bármelyik terméknél előfordulhat. Tehát az első megközelítésem az volt, hogy ezt a felhatalmazást mégis meg kellene adni a Kormánynak. Viszont a közelmúlt eseményei is előhozták – és már egyébként is napirenden van – az ér dekképviseleteknek a szerepét. Azt hiszem, ha az érdekképviseletek, az Érdekegyeztető Tanács jól működik, itt nagyon komoly partner tud lenni mind a Kormány, mind a Parlament részére. Ezért én anélkül, hogy ezt a paragrafust kivenném a törvényből, felhívná m a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy mielőbb meg kell alkotni az érdekképviseleti törvényt. Amennyiben az érdekképviseleti törvénynek nyilván kapcsolata lesz a gazdaság, az élet más területeivel is, amennyiben ez megalkotásra kerül, abban kellene majd azt kimondani, hogy a nyilván szükséghelyzet alapján fellépő intézkedésnek, amelyet a Kormány esetleg 6 hónapra megtesz, az a mechanizmusa és a megoldási módja, a kihirdetése, hogy azt mindenkor egyeztessék a törvényesen működő érdekképviseletekkel. Szintén a z érdekképviseletekhez kapcsolódik egy másik gondolatom. A szabad árnak vagyok a híve. Semmiképpen nem szeretném visszacsempészni, még burkolt formában sem a hatósági árat, a fix árat, az irányárat. De ugyanakkor emlékeztetek arra, hogy bizonyos területeke n jól működtek az úgynevezett irányárak, amelyek már nem voltak kötelezőek, de mégis adtak egy fogódzót. Elsősorban az építőiparra gondolok. Azt hiszem, hogy sok képviselőtársam találkozott már a gyakorlatban olyannal, hogy építőipari egységárgyűjtemény, amivel dolgoztak hivatalos szervek is, valamikor régen kötelező ár volt, később már csak ajánlott ár volt, de a megrendelők, a kivitelezők igen gyakran keresték és komoly fogódzót jelentett. Annak idején, amikor ezeket megszüntették, kicsit úgy tekintettük , mint egy mankót, amelyet végre ledobhatunk. Az én megítélésem szerint, mint mankó semmiképpen nem kell, hogy visszajöjjön, mert a mankót a beteg ember használja, de az egészséges embernek is szüksége lehet fogódzóra. És itt gondolok arra, hogy akár az ép ítőipar területén vagy akár más területeken is az érdekképviseletek is – megint az érdekképviseleteket hozom előtérbe – meghirdethetnek olyan irányárakat, amelyek nem kötelezőek, de amelyek
