Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
803 Ezeket a ráfordításokat az árban szerinte indokolt elfogadtatni, azonb an a társadalom és miszerintünk az árban ezt elfogadtatni lehetetlen. Persze joggal felvetődik, hogy vajon mi garantálja, hogy a vállalkozók ne tudják kikényszeríteni gyenge teljesítményük árban történő elismerését? Ezt garantálja a versenytörvény, amely s zerint, ha a vállalkozók valamilyen elítélendő összehangolt magatartást folytatnak, kartellmegállapodást kötnek, azt a versenytörvény szankcionálja. A továbbiakban még egy olyan kérdésről szeretnék szólni, amely az állampolgároknak, a fogyasztóknak napi bo sszantó gondjává vált. Mindenki előtt ismert, hogy a korábbi gazdaságpolitika következményeként az indokoltnál nagyobb mértékű szervezeti egységek, vállalatok jöttek létre, amely vállalatok a piacon gazdasági erőfölényben vannak. Az ilyen vállalatoknak, vá llalkozóknak nem kell külön kartellmegállapodást kötniük, hogy áraikat rákényszerítsék a környezetükre, hiszen gazdasági erőfölényük ezt lehetővé teszi. Az ilyen típusú vállalkozók ármagatartását is praktikusan szabályozza ez a törvénytervezet, nevezetese n ilyen esetben előzetes bejelentési kötelezettséget írhatnak elő. Mindezek után engedjék meg, hogy a továbbiakban ne az előttünk álló törvénytervezethez szóljak, hanem éppen a törvénytervezet olvasása és értelmezése kapcsán bennem felmerült egyéb hiányérz eteimről számoljak be. Hogy mire gondolok? Melyek ezek? Például az áruhiányt mérséklő, a kínálatot növelő és egyben az alternatív kínálatot biztosító import, az ehhez tartozó szabályozási, pénzügytechnikai kérdések tisztázása és parafálása nagyfokú garanci át jelenthetne arra vonatkozóan, hogy bármely termék ára a tartós vagy csupán az átmeneti hiány miatt is ne többszöröződhessék meg. Ide tartoznak a vámkérdések, az export- és importengedélyezési rendszer, a támogatási, benne az exporttámogatási rendszer és nem utolsósorban a mezőgazdaság külön szabályozása. A felsoroltak pozitív megoldása erősítheti mind a verseny, mind az ártörvény helyes érvényesülését, ugyanakkor hiányuk vagy deformált megoldásuk szinte lehetetlenné teszi a racionális, a fogyasztó számár a is elfogadható vállalkozói magatartást. Az előbbieknek gyors, a most tárgyalt törvényekkel harmonizáló megoldása nélkül csak jó szándékot és tényleges gazdasági erőt jelent az előttünk álló törvénytervezet, amelyet magam is elfogadásra javaslok. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Tardos Márton a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Tardos Márton (SZDSZ) TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ártörvényről tárgyalunk, és mindnyájan tudjuk, hogy a piac és a szabad árak lényegileg azonos fogalmak. Ezért én azt gondolom, hogy nem a törvényi szabályozás, hanem a szabad árak felé tett határozott lépés az, ami jelentőséget ad a mai vitának. Mire szeretném felhívni a figyelmüket? Arra szeretném, hogy deklarált szabad ár még nem jelent keresletet és kínálatot harmonizáló árat, még nem jelent piaci viszonyokat. Nem azért nem jelent, mert a monopóliumok ezt megzavarják, hanem azért, mert a gazdaságban működő vállalatok, gazdasági egy ségek, a gazdasági irodalomban gazdasági ügynöknek nevezett egységek nagy száma még nem tanulta meg, hogyan kell piacgazdaságban gazdálkodni, hogyan kell az árakat megállapítani, melyek azok a tényezők, amelyeket figyelembe kell venni. Az elmúlt időszakban a magyar kormányok büszkék voltak arra, hogy milyen nagy része a magyar áraknak szabad ár. Mi – közgazdászok – tudtuk ebben az időszakban is, hogy a szabad árak jelentős része nem hangolja össze a piacot, nem hoz létre olyan helyzetet, hogy megszűnik a hi ány, és a fölösleg meg az árak mozgása automatikusan megtisztítja a piacot, mint ahogy azt a tankönyvek tanítják.
