Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
695 vagy 8 ezer forint feletti nyugdíjasok egyszeri támogatása, a rászorultság tekintetében, nem feltétlenül indokolt. Ami a Csehák Judit – Kovács Pálféle javaslatot illeti, azzal az a gondom, hogy egyszerisége miatt nem tekintem inflációt ellensúlyozó intézkedésnek, hiszen egy tizenharmadik havi nyugdíj semmit sem mond abban a kérdésben, hogy mi lesz az idei infláció okozta károk tekintetében jövőre. Az idei infláció ugyanis a nyugdíjasokat nem csak idén sújtja, hanem jövőre, azután, életük végéig. Ezt egyszeri kiegészítéssel nem lehet ellensúlyozni. Magyarul: szociális intézkedésnek kell ezt is tekintenem – de végtelenül igazságtalannak. A másik probléma ezzel szorosan összefügg: a kisnyugdíjasok tömegét ez az elképzelés teljesen egységes társaságként kezeli. Meg kell azonban mondanom, hogy a mai kisnyugdíjasok között, 567 ezer forint tájékán nagy számban vannak olyan emberek, akik 3040 évet dolgoztak, fizetésükből komoly mértékű járulékot fizettek – még akkor is, ha ez forintszerűen manapság pici ös szegnek számít az infláció miatt – , tehát megérdemlik ugyanazt a kezelési módot, amit a 10 ezer forintos nyugdíjas, mert annak idején tisztességes nyugdíjuk volt, amire számítva úgy gondolhatták tíz évvel ezelőtt, hogy nem lesz anyagi problémájuk életük há tralévő részében. Ezért nem tudom elfogadni, nem azért, mert esetleg nem telik rá – ezt nem tudom megítélni – , a szocialista párti javaslatot, igazságtalansága miatt. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a Kormánynak ezt a kötelezettségét, ami az infl áció figyelembevételét és ellensúlyozását írja elő, nem szabadna törölni, mert amennyiben jövőre ezt a kérdést nem oldjuk meg állandó jellegű nyugdíjemelésekkel – beleértve azt is, hogy az 5, 10 vagy 15 éve nyugdíjba mentek esetében figyelembe vegyük vala hogyan, mekkora tényleges befizetésük volt, és az infláció milyen mértékben csökkentette eredetileg elfogadható nyugdíjaikat – , ha ezt a lépést nem tesszük meg, akkor ez a helyzet, amiben most vagyunk, ismétlődni fog, egyre súlyosabban fog ismétlődni, és n em fogunk tudni jó döntéseket hozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik dr. Kulin Sándor (Magyar Demokrata Fórum) Felszólaló: Dr. Kulin Sándor (MDF) KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Elnök Úr! T isztelt Ház! A helyenként élesedő polémiát tovább élezni nem kívánom, hanem szeretném egy javaslattal átvágni a gordiusi csomót valami kompromiszszumkereséssel. Nem kívánom élezni azért, mert én magam mindig a kompromisszumok keresésének embere vagyok, és eddigi pályafutásom során ebben nem csalatkoztam, másrészt pedig szükségesnek tartom gyakorlati módon lehetőleg röviden lezárni és ma döntéssel lezárni ezt a törvényjavaslatot, hiszen ehhez nagyobb érdekek fűződnek, semhogy itt egymást vitában legyőzzük. Ehhez az az érdek fűződik, hogy feltétlenül ki tudják fizetni minél hamarabb az arra nagyon rászorultaknak ezt a pénzt. Két javaslat fekszik tehát gyakorlatilag előttünk, mint arra már bizottsági elnökünk is utalt. Az egyik a bizottság által beterjesztett törvénymódosító javaslat, amelyet a népjóléti kormányzat is támogat, és el tudom fogadni; a másik pedig az a törvényjavaslat, amelyet Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársunk a Szocialista Párt részéről benyújtott. Mindkettő mögött becslések állnak tula jdonképpen, tehát olyan pénzek, amelyek nem állnak a kezünkben rendelkezésünkre. Az egyik mögött egy pesszimisztikusabban realista, a másik mögött egy optimisztikusabban realista becslés áll. Hogy kinek van igaza, ezt most eldönteni semmiképpen nem tudjuk. Az igazság az idők méhében fejlődik, és két hónap múlva világra jön. Nagyon rossz lenne azért tovább élezni most ezt a vitát, mert egyrészt úgy néz ki – úgy nézne ki különösen a kívülálló szemlélő számára, ismétlem: elsősorban a kívülálló szemlélő számára – , mintha a patkónak ennek a felében ülők nem lennének érdekeltek abban, hogy a lehető legtöbbet fizessük ki az arra nagyon rászorultaknak, és ez nagyon hiba lenne! Nagyon hiba lenne, ha mi
