Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 20. szombat, az őszi ülésszak 9. napja - A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
580 Köszönöm, ennyit szerettem volna. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Mile Lajos képviselőtársam felszólalását. Következik dr. Kutrucz Katalin képviselőnő, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Kutrucz Katalin (MDF) KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Én Szelényi Zsuzsa módosító indítványáh oz szeretnék hozzászólni, tisztelt képviselőtársaim, de egy mondat erejéig hadd reflektáljak arra, amit Haraszti Miklós mondott. Azt mondta, hogy nem akar lelkiismeretvizsgáló bizottságokat. Én sem. (Taps balközépen.) Azt mondta, hogy ne hozzunk létre ilye n bizottságokat. Ezek a bizottságok az én szerény tudomásom szerint működnek. Tehát az egy félreértés, hogy ilyen bizottságot, amelyik valamiféle vizsgálódást végezhet a fegyver nélküli katonai szolgálat, illetve a polgári szolgálat engedélyezése tárgyában – ilyen bizottságot – mi hoznánk létre. Ilyen van. Meg kell mondjam őszintén, hogy nekem nincsenek ismereteim arról, hogy ezek a bizottságok eddig hogyan működtek. Tehát nem tudom, hogy jól működtek, vagy rosszul. Hogyha Haraszti Miklós azt mondja, hogy r osszul működtek ezek a bizottságok, és lelkiismeretet vizsgáltak, amit nem lehet – én ezt készséggel elhiszem neki. De azt is megmondom őszintén, hogy nem tudok állást foglalni pillanatnyilag abban a kérdésben, hogy kiválthatóe valamilyen módon egy ilyen jellegű bizottság? Abban azonban biztos vagyok, hogy ha van, tehát hogyha valaki egyáltalán megnézi, hogy a lelkiismereti okra való hivatkozás igaze, akkor ezeknek a bizottságoknak – ha vannak – úgy kell működniük, hogy azt nézzék, vannake olyan tények, amelyek a lelkiismereti okra való hivatkozást kizárják, és ennyit, nem többet. Tehát ha működik ilyen bizottság, akkor egyetlenegy dolgot tehet meg: hogy azt megnézi, vane olyan tény, amely a lelkiismereti okra hivatkozást kizárja. Ha ilyen tényt nem észl el, akkor ezzel a történet be van fejezve, vagyis az engedélyt a polgári szolgálatra meg kell adni. Az én elképzeléseim szerint az engedélyt csak és kizárólag akkor lehet megtagadni, ha van olyan tény, amely azt bizonyítja, hogy a lelkiismereti okra való h ivatkozás hamis. Ennyit – de a lelkiismeretet magát vizsgálni nem lehet. Tehát én úgy gondolom, hogy egyelőre nem tehetünk mást, mint ezeket a már létező bizottságokat – ha eddig rosszul működtek – megpróbáljuk jól működtetni, és elgondolkodunk azon, hogy a jövőre vonatkozóan ezek a bizottságok helyettesíthetőke pontosan, tételesen megfogalmazott szabályokkal. Tudniillik az én problémám az: én – büntetőjogász lévén – nagyon szeretném, ha tudnánk olyan jogszabályokat hozni, ahol pontosan, tételesen fel van sorolva minden, és akkor tulajdonképpen nincs is igazán döntési kényszer. Meg kell nézni, hogy adottake a feltételek vagy sem – ha adottak, akkor így döntünk; ha nem, akkor úgy döntünk. Sajnos, Szelényi Zsuzsa módosító indítvá nya egy ilyen döntésre nem alkalmas, sőt még jogszabályellenes is. A következőt tartalmazza ugyanis ez a módosító javaslat: azt mondja, hogy polgári és fegyver nélküli szolgálatra nem kaphat engedélyt, aki fegyveres testületnek tagja. Ez eddig rendben van. A következő mondat: aki fegyvertartási engedéllyel rendelkezik – ez is nagyon rendben van. A gond csak azzal van, ami utána következik, mert ami utána következik, az semmire sem jó! Utána az van – hadd olvassam – : polgári szolgálatra nem kaphat engedélyt, akit erőszakos bűncselekmény miatt öt éven belül jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. Ezzel a mondattal nekem az a gondom, hogy 12 éve megváltozott a büntető törvénykönyv, és azóta a mentesítés hatálya mindenféle jogkövetkezményre kiterjed, kivéve a büntetőjogi jogkövetkezményeket. Itt ma egy nem büntetőjogi jogkövetkezményről van szó, és ez a szabály – ha hatályba lép – azt jelentené, hogy a mentesítés hatálya alá esett cselekményhez, illetve az elítéléshez hátrányos jogkövetkezményt fűzne. Én nem akarok itt most erről a témáról kiselőadást tartani, de kérem, hogy aki kételkedik abban, amit mondok, szíveskedjék megnézni a mentesítésre vonatkozó szabályokat a felnőttkorúaknál és a fiatalkorúaknál is, és azt kell megállapítania ennek a vizsgál ata
