Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 16. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - A honvédelemről szóló 1976. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
491 berendezkedésű állam polgárait. Ennek megfelelően ideje volna már, hogy a magyar honvédség is azt a helyet foglalja el a társadalomban, amely hasonló nagyságú, bejárat ott demokratikus rendszerű országokban szokásos. Nem az állam gazdasági erőfeszítéseinek oka, ürügye és végső célja, nem ultima ratio a politikai küzdelmekben, hanem az ország szuverenitásának legfőbb biztosítéka! A leghatékonyabb védelem - szerintünk - eg yébként is a jó külpolitika! E kitérő után áttérek legfontosabb módosító javaslataim ismertetésére. A 2es számú javaslatom a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartamának 12 hónapra, tehát a fegyveres szolgálattal megegyező időtartamra való csökkenés ét célozza. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznám hogy most nem a polgári szolgálatról, hanem a fegyver nélküli szolgálatról beszélek. A szolgálati idők arányának megállapításánál kétféle megfontolás vezette a törvény szerkesztőit. A jogi érv úgy sz ól, hogy egyik szolgálati formát választók se kerüljenek hátrányos helyzetbe a többiekkel szemben. Ez többek között azt jelenti a törvényalkotók logikája szerint, hogy a nehezebb, kedvezőtlenebb formára vállalkozóknál hosszabb időt szolgáljanak azok, akik könnyebb szolgálatot teljesítenek. Véleményünk szerint e szolgálati formánál ez az érvelés semmiképpen nem állja meg a helyét. A fegyver nélküli szolgálat ugyanis semmivel nem könnyebb, mint a fegyveres. Ezek a katonák ugyanúgy laktanyában laknak, egyenruh át hordanak, ugyanolyan gyakran, illetve ritkán mennek haza, mint fegyveres társaik és így tovább. Azt gondolom, ebben az esetben a miniszter úrnak az az érvelése sem állja meg a helyét, amelyet a civil szolgálatnál a tartalékos jellegű szolgálat bevezetés e ellen hozott fel, hiszen a fegyver nélküli katonai szolgálatnál már a jelenlegi törvényben is van tartalékos jellegű szolgálat. A másik érv úgy szól - és ezt akceptálni kell , hogy nem szabad veszélyeztetni a magyar honvédség harci erejét, hadra fogható ságát, a Magyar Köztársaság védelmi képességét. Gyakorlati érvre gyakorlati válasz: az a 700800 fiatalember, aki erre vállalkozik - ezek szinte kizárólag a nazarénus egyház tagjai , remélhetőleg nem rengeti meg alapjaiban a Magyar Köztársaság biztonságát . A harmadik javaslatom a polgári szolgálat időtartamára tesz javaslatot. Az emellett szóló érveket majd Rockenbauer Zoltán frakciótársam fogja elmondani. Nagyon fontos elvi kérdést érint a 8as számú módosító javaslat. Az alternatív szolgálat engedélyezés énél hatáskörrel rendelkező hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoknak a kérelem elbírálásánál jelenleg egy bizottság nyújt segítséget. Ez a pedagógusokból, pszichológusokból, esetleg papokból és kivételesen sem gondolatolvasókból álló grémium hivatot t arra, hogy az alternatív szolgálatra jelentkező fiatalember lelkiismeretét - úgymond - megvizsgálja. A Honvédelmi Minisztérium általam igen nagyra becsült képviselője hangsúlyozza, hogy ez a bizottság nem a lelkiismeretet, hanem a lelkiismereti ok megala pozottságát vizsgálja. Megvallom őszintén, nem látok a két fogalom között különbséget. Nem is értem, hol máshol lehet keresni lelkiismereti okot, mint a lelkiismeretben, és hogyan lehet lelkiismereti okot vizsgálni a lelkiismeretben való vájkálás nélkül. A rról nem is beszélve, hogy ha ilyen nehezen körülhatárolható és még nehezebben ellenőrizhető kritériuma van az alternatív szolgálatok engedélyezésének, akkor az ilyen szolgálatok teljesítése nem igazán a lelkiismeret, hanem egyszerűen az intelligencia kérd ésévé válik, tudniillik az teljesíthet alternatív szolgálatot, aki elég intelligens ahhoz, hogy átverje a bizottságot. (Derültség.) Összefoglalva: ellenőrzik a bizottság létét elsősorban elvi alapon, mert a lelkiismeret mindenkinek a legbensőbb magánügye, ezért e kérdésben számítok minden, a lelkiismereti szabadságot komolyan vevő képviselőtársam szavazatára. Remélem, a corpus megszavazása után a tisztelt Országgyűlés nem esik még egyszer abba a hibába, hogy gyakorlatiasnak tűnő szempontok előtérbe helyezés e miatt vet el nagyon fontos, alapvető emberi jogokat védő elveket, és engedjék
