Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 18. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Interpellációk: - PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ)
411 Interpelláció: Dr. Világosi Gábor és Dr. Pári s András (SZDSZ) képviselők - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - a hazai távközlés helyzetével kapcsolatban, különös tekintettel a Magyar Távközlési Vállalat monopolhelyzetének hatásaira PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Hölg yeim és Uraim! Tisztelt Ház! Tisztelt Siklós Miniszter Úr! Őszintén sajnálom, hogy ilyen nagy számban vannak távol elsősorban a kormánykoalíció pártjaihoz tartozó képviselő hölgyek és urak. (Mozgás és élénk zaj.) Én elhiszem, hogy a kritikatűrő képesség ha tára egy idő után nagyon alacsonyra száll, de mivel elsősorban nem kritizálni szándékozom, és előre kell bocsátanom, hogy a téma, amelyben szólni kívánok, egyaránt sújt kormánypárti és ellenzéki választót, kormánypárti és ellenzéki képviselőt, ezért vagyok oly szomorú. Hiszen, hogy visszautaljak tisztelt miniszterelnök úr legelső interpellációra adott válaszában tett félmegjegyzésére, sajnos interpellációs témánk könnyed ebéd utáni vidám csevegésre és hangulatkeltésre nem alkalmas, de szomorúságra és elkes eredésre annál inkább. A tárgyra térve. Én nem kívánok közhelyeket felemlegetni, de hogy- ha érzékeltetni kívánnám, hogy távközlésünk mennyire van lemaradva Európától, akkor egy jellegzetes, a korosztályom számára csak pajtásként, Rákosi pajtásként ismert figura mondatára utalhatnék, aki összehúzta nadrágszíját úgy negyvenöt évvel ezelőtt, és azt mondta, hogy na, elvtársak, a kapitalisták olyan jó telefonhálózatot hagytak ránk, hogy ehhez negyvenötven évig nem kell nyúlni. Hát kérem, amikor ezek a mondatok elhangzottak, ahhoz képest és annyi idővel vagyunk mi elmaradva. Az természetesen közhely, hogy a károk milliárdosak, amit a távközlési infrastruktúra hiánya jelent ennek az országnak. Az természetesen közhely, hogy az európai államok között a távbeszélőhálózat fejlettségét tekintve az utolsó helyek egyikét foglaljuk el. És sajnos azt is el kell mondjam, hogy a szűkös anyagi helyzetek - a világbanki hitel ide vagy oda , a jelenleg hatályos távközlési törvény rendelkezéseinek figyelembevételével nem sok e sély mutatkozik arra, hogy ez a helyzet a közeljövőben rohamosan megváltozzék. Kézenfekvő a kérdés, hogy mit kíván tenni a kormányzat. Én egy apró helyi példával szeretném megvilágítani a helyzet fonákságát, amit egyébként sajátossága országos - sajnos neg atív - példaértékű esetté emel. A siófoki Advocatus pro Urbe alapítvány - ez a város és városkörnyék fejlesztését szolgáló alapítvány - a helyi távbeszélőhálózat fejlesztése ügyében részvénytársaság szervezéséhez folyamodott. A jelenleg hatályos távközlés i törvény rendelkezései szerint, hogy az ordító hiányhelyzetet megszüntethessék, az egyetlen lehetséges, gyakorlatilag - hangsúlyozom: gyakorlatilag - lehetséges megoldást választották, hiszen elvi megoldás kínálkozik, de arról beszélnem csak szószaporítás lenne. Tehát az egyetlen gyakorlati lehetőséget választva, a távközlési vállalatot kérte fel a szükséges állami részvétel biztosítására, hogy így a részvénytársaság Siófokon megalakulhasson. Önerőből, lakossági tőke bevonásából, hangsúlyozottan: az adógar asokat, az adófizetők fillérjeit, a költségvetésből más ezer helyről hiányzó pénzeket kímélve. A távközlési vállalat megjelent képviselője, aki egyébként a távközlési vállalat vezérigazgatójának teljes jogú meghatalmazottja volt, a helybéliek megrökönyödés ére, a pillanatok alatt összegyűlt több száz egyéni és közületi részvény szándékát jegyzők legnagyobb elkeseredésére kategorikusan kijelentette, hogy nem kívánnak részt venni ebben a társaságban. Természetesen ehhez joguk van. Azt is kijelentette - közölnö m kell ugyanez a meghatalmazott, hogy a távközlési vállalat záros határidőn belül saját maga minden telefonigényt az igényeknek megfelelően ki fog elégíteni. Ez a távközlési vállalat álláspontja. Érdekes módon minden jelenlévő egybehangzóan ugyanazt szűrte le ebből: mindegy, hogy mikor lesz megoldva a távközlés helyzete Siófokon, ahol a nyári csúcsidőszakban van úgy, hogy órákat kell egy telefonvonalra várni. Kérem szépen, mindegy, hogy mikor kerül megoldásra; ennek a majdani hasznát, remélhetőleg busás has znát majd az a távközlési vállalat zsebelje be, arassa le, amelyik
