Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 18. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
396 Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy Soós Károly Attila képviselő úr interpellációjának van egy olyan bevezető része, amelyik igen alkalmas arra, hogy ilyen ebéd utáni nyomott időben mulatságos hatást tegyen; és ami azt jelenti, hogy egy többpárti parlamentben, egy többpárti rendszerben összehasonlítani egy parlamentáris kormányzást egy egypártrendszerrel és egy egypárti kormányzással, méghozzá egy pártállamban, ez egy olyan inszinuáci ó és egy olyan ferdítés, amire azt hiszem, hogy igazán méltatlan lenne részleteiben válaszolni. (Taps a jobb oldalon.) Ennek ellenére lesznek az interpellációjának olyan mondatai és kérdései, amelyekkel egyébként egyetértek. Először is, ami azt illeti, hog y összefonódás van az állam és a párt között, a mi kormányzásunk időszakában ebben a formában nem jelentkeznek, így azokra nem tartom szükségesnek, hogy egyáltalában válaszoljak. Pontonként fogok válaszolni a konkrét kérdésekre. Szokássá vált kormányzati s zándékoknak, intézkedéseknek kormánypárti rendezvényeken, sajtóértekezleteken való bejelentése. Ez egy olyan pont, amire természetesen válaszolok. Többpárti rendszerben a pártok nyugodtan jelenthetnek be egy pártgyűlésen saját pártjuk vagy pártjaik kormány zati szándékát jelentő kérdést egy pártgyűlés keretében is. Ugyanúgy bejelenthetnek akár egy katonai akadémia megnyitásán. Bejelenthetik akár egy nemzetközi fórumon is. Sehol nincs semmiféle alkotmányjogi akadálya annak, de szokásjogi akadálya sincs, hogy többpárú kormányzás idején politikusok valamilyen kormányzati döntést arra megfelelő alkalommal és arra megfelelő helyen jelentsenek be. Lehet ez egyetemi tanévnyitó vagy bármi hasonló. Ez egyáltalán nem áll ellentétben sem az Alkotmánnyal, sem a Házszabál lyal, sem a szokásokkal. Ezt bárhol meg lehet tenni, természetesen a Parlamentben és minden más, erre alkalmas helyen, kormányzati sajtóértekezleten. A másik, párt és kormányügyek ilyen összekeverése mellett nem kevésbé helytelen gyakorlat a kormányapparát us és a Kormány politikai vezetése közötti zavaros összefonódás. Ezeket a minősítéseket, azt hiszem, nem kell elemezni. Ismeretes, hogy demokratikus többpárti rendszerekben a Kormány, illetve az egyes minisztérium politikáját a minisztériumokban három embe r képviseli, mondja Soós Károly: a miniszter, a politikai helyettese, a politikai államtitkár, továbbá a sajtószóvivő, senki más. Ezt meg is ismételte. Engedelmet kérek. Hogyan lehet összehasonlítani és egy kalap alá venni, hogy a minisztériumokban a minisztérium politikáját három ember képviseli: a miniszter, a politikai államtitkár és a sajtószóvivő? Azt gondolom, helyes lett volna kiváló jogász és kiváló alkotmányjogász barátunktól, Tölgyessy Pétertől tanácsot kérn i ennek az interpellációnak a megfogalmazásánál. A miniszter képviseli a miniszteri felelősség jegyében, és a politikai államtitkár - ennek megvan a politikai alapja. A kormányszóvivő nem képviselheti a politikát a minisztériumban, hiszen éppen olyan tiszt viselő függetlenül attól, hogy a közszolgálati törvény alapján hogyan helyezkedik el most vagy a jövőben , a kormányszóvivő ugyanúgy megbízásból, felhatalmazással rendeletéből nyilatkozhat politikai kérdésben, mint bárki, akit a miniszter erre felhatalmaz . Ha a miniszter felhatalmaz erre közigazgatási tisztviselőt, hogy nyilatkozhat, akkor az megteheti. Nem általános politikai kérdésről, hanem a Kormány által elfogadott politikáról lévén szó, ameddig az a kormány van hatalmon, addig a közigazgatási tisztvi selő azokat a kormánydöntéseket hajtja végre, és azokban a kérdésekben nyilatkozhat. Ezért nem kell leváltani a tisztviselőket nyilvánvalóan egy kormányváltozásnál, hanem egy alkotmányos rendben mindenki tisztában van azzal, hogy a kormánytisztviselő a min iszter rendeletéből a miniszter megbízatása alapján végzi teendőit. Ennek ellenére a kormány tagjainak külön felhívtuk a figyelmét arra, hogy az elmúlt időszakban helytelen gyakorlat alakult ki, aminek szintén megvan az oka az átmeneti időszakban. A sajtó elvárja a tájékoztatást a tájékoztatási kötelezettség alapján. A minisztériumok osztályvezetőhelyetteseit, osztályvezetőit keresik meg, és igen gyakran nyilatkoznak. Én magam sem értek azzal egyet - és ebben egyetértek a tisztelt képviselő úrral , hogy h elytelen, hogy egy minisztériumban igen sokan
