Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
347 Egyébként az is elhangzott, hogy ez igazából a régi törvénynek a leporolása. Ez ismét csak félreértés. Az előző kormányzat idejében valóban készült egy tervezet, azt azonban legjobb tudomásom szer int a Kormány nem tárgyalta meg, már nem volt ideje, ereje, hogy kitérjen rá. Az akkori változat és a mostani között nagyon jelentős eltérések vannak. Most nem említem azt, hogy más például a létszámkorlát, akkor kevesebb, azt hiszem, öt főre terjedt volna ki, most magasabb létszámhatárról van szó, akkor nem működött még az Állami Vagyonügynökség, az új tervezet erre is nyilván figyelemmel volt. Azóta tudtuk meg, hogy milyen mértékű a spontán privatizálás, és ezért például a törvénytervezet nem csupán a bol tokra terjed ki, hanem az eladott egységeknek utánanyúl a megoldásában, és koncepcionális különbségek vannak még, például a kereskedő részére nyújtott elővásárlási jogot illetően. És ezzel eljutottam egy olyan ponthoz, amelyikbe n a Kormányt az a kritika é rte, hogy az egyik bizottságban ezt mondja, a másikban azt. Kétségtelen, nagyon nehéz szakmai álláspontot képviselni egy kormánytisztviselőnek olyan kérdésben, amelyik nem igazán szakmai kérdés, hanem súlyosan politikai kérdés, nevezetesen, azonos licitért ék mellett kit részesítsen előnyben az Országgyűlés. Végül is én belenyugszom abba a megoldásba, amelyik fölmerült az alkotmányjogi bizottság által készített jelentésben, és végül is ez a jelentés, amely majd a szavazatnál sillabuszként a leginkább alkalma zható, mert tartalmazza a Kormány álláspontját. Van azonban néhány olyan kérdés, ami konvenció ügye, és ebben igazán bizonytalan az ember. Csak példának említem: ez a kétéves moratórium, amelyiknek a logikája az, ha valaki megvesz egy cipőboltot, másnap az onnal fölszámolhatjae, eladhatjae, vagy előírunk valamilyen, ebben az esetben kétéves időszakot, amely alatt nem adhatja tovább. Én nagyon jól tudom, hogy minden korlátozás a gazdasági életet befolyásolja és kórosan. Másról azt is nagyon jól tudom, hogy van bizonyos félelem az emberek körében, hogy a privatizáció során túlságosan sok esetben történik hirtelen váltás másnap. Ez egyfajta pszichológiai környezet. Ha azonban Önök úgy döntenek, hogy ez a kétéves korlátozás nem szükséges, ez egyáltalán nem kabi netkérdés, érvek szólnak mellette, érvek szólnak ellene, van, aki még tovább szeretné látni azt a garanciát, hogy az a cipőbolt cipőboltként fog működni, és azt gondolja, hogy kijátszható a rendelet. Természetesen népünk nagyon leleményes, és minden szabál yozást kijátszik, nemcsak gazdaságit, hanem erkölcsit és közlekedésit is, ennek ellenére egy törvényt vagy szabályt van jogunk hozni, tudván tudva, hogy nem lesz tökéletes. Végül arra térnék ki, ami többször elhangzott, és bár igazából a vita nem lett éles , de nemzetközi visszhangot is kapott, hogy egyfajta nacionalista törvényjavaslat áll előttünk. Hozzáteszem: a gazdasági nacionalizmus nem olyan rút dolog, mint a politikai, és bizonyos esetben akár indokolt is lehene. Ebben az esetben azonban nem ez volt a Kormány döntésének a mozgatója, hanem pontosan arról volt szó, hogy családi vállalkozásúra szabott, olyan méretű boltokról van szó, és ezért nem kirekesztés az, hogy az egyéni vállalkozásról szóló, ebben az épületben ez év tavaszán elfogadott, azt hiszem , 5. számú törvény definiálja, hogy kik azok a természetes személyek, akik e törvény hatálya alá tartoznak. Ezeknek van fönntartva a privatizálás, ebből azonban nincs a külföldi kirekesztve, nem is ez a szándéka a törvénynek. Megfordítom: nem a külföld van kirekesztve. Ki van rekesztve például a magyar bank, a magyar vállalat, a magyar szövetkezet és ugyanúgy természetesen a külföldi bank, külföldi vállalat és külföldi szövetkezet is. Egyébként, ha jól tudom, a külföldi sincs tökéletesen kirekesztve, mert a törvénytervezet valuta, devizabelföldi, amikor belföldi személyt ír, ezt lehet fordítani devizabelföldire. Ha valakinek, külföldi személynek az a vágya, hogy az 5326os italboltra pályázzon, és munkavállalási engedélyt szerez, letelepedési engedélyt, ak kor a jog szerint – úgy tudom – indulhat a versenyben. Azonban feltételezzük, hogy nem ez fog bekövetkezni, hiszen elég jelentős az igény a hazai polgárok közül is.
