Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
340 szeretnénk létesíteni, hogy olyan akadályokat is tegyünk bele, am elyek a piacgazdaságot gátolják és nem a spekulációt. Elismerem a törvényalkotó jó szándékát, hogy spekulációellenes kodifikációt szeretne, de azt is szeretném meggyőzően elmondani azoknak, akik nem járatosak a gazdasági életben, hogy objektív gazdasági tö rvényeket még jogi tilalomfákkal sem nagyon lehetett soha megakadályozni a történelemben. Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, amikor el fognak jutni addig a passzusig, hogy legyene forgalomképes a szerződés megkötése után vagy csak két év múlva, szíveskedjenek végiggondolni, hogy ezért a piacgazdaság kiépítéséről folytatott versenyben nosztrifikáljuke a jó szándékkal, de mégiscsak elhelyezett akadályokat. Arra gondoljanak, mielőtt megnyomják a gombot, hogy bármennyire is tiszteletre méltónak tar tom az atlétikában az akadályfutást, azért azonos távra vetítve általában a síkfutásnak az időeredményei jobbak szoktak lenni. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Balás István a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Bal ás István (MDF) BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tardos Márton és Boros László képviselőtársak egybehangzóan vetették fel, hogy a bizottsági üléseken – álláspontjuk szerint – azon múlt egyegy módosító indítvány sorsa, hogy melyik oldalon ültek a képviselők. Ezzel szemben Szigethy István képviselőtársunk arra mutatott rá, hogy a bizottságokban igenis érdemi munka folyt. Meg kell, hogy mondjam, hogy ebben a felállásban Szigethy István mondott igazat. A következőre kívá nok utalni. A 16 kormánypárti indítványból csak 8at fogadtak el a bizottságok, további 8at alaptalannak tekintettek. Ismétlem: a kormánypártiak közül. Ezzel szemben 9 ellenzékit támogattak. Ez a szám önmagában azt igazolja, hogy az az alaphelyzet, amelye t Tardos Márton, illetve Boros László felvázolt, nem egészen helytálló. Ami a leszavazott ellenzéki javaslatokat illeti, a következőre szeretném felhívni a figyelmet. A legnagyobb számú javaslatot Eörsi Mátyás képviselőtársunk terjesztette elő. Eörsi Mátyá s javaslatai közül tízzel a saját pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége sem értett egyet – ez kevéssé publikus. Elegendő megnézni a gazdasági bizottság jelentését, ahol bizony tíz Eörsiféle javaslatot 14:0ra, 20:0ra szavazott le a bizottság. Ami pedig azt jelenti, hogy a saját pártjától sem kapott támogatást. Azt ne róják fel a kormánypártok képviselőinek, hogy ha az SZDSZ nem támogatja a saját jelöltjét, mi sem támogatjuk. Hadd hívjam fel még ugyanebben a körben egy sajátosságra a figyelmet. Egyetértek azzal, hogy a törvény 10. szakaszában a különböző variációk közötti latolgatásnak túl sok érdemi értelme nincs. Mégis meglepő volt, hogy éppen a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Eörsi Mátyás volt az, aki itt a reprivatizációt felvetette. Kérem, akárm ennyire hihetetlen, az ő indítványa kapcsán, a 399es sorszámú indítványának a 17. pontja kapcsán valamennyi bizottság megvizsgálta azt, hogy nem kellenee mégis talán legelőször a volt tulajdonost és annak örökösét preferálni a boltok magánkézbe adása sor án. Más kérdés, hogy azt is nullra szavazta le a gazdasági bizottság. Az alkotmányügyi bizottságban több mint egyórás vita volt arról, amikorra kiderült, hogy a pénzügyi bizottságban végül visszavonta Eörsi Mátyás ezt a javaslatát. Nos, ilyen előzmények ut án talán különösképpen nem kell hangsúlyoznom, hogy nem helytálló egy olyan megfogalmazás, hogy itt a Parlament valamelyik oldalán üléstől függött egyegy törvénymódosítás sorsa a bizottságokban. Egész másról van itt szó. Az elmúlt években a magyar Parlame nt úgy működött, hogy a képviselők egyéni munkáját tételezte fel. Ezt a helyzetet örököltük, 386 képviselő egymástól függetlenül, 386 felé szakítva a
