Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
337 Korábban ez az Országgyűlés hozott olyan törvényeket, amelyek felhatalmazták a Kormányt arra, hogy államigazgatási eljárás alá vegyen vállalatokat, hogy fölszámolási akciókat indítson, hogy elvonjon a vállalatoktól bizon yos tulajdonjogokat. Számos olyan kérdésben tehát már a Kormánynál van a döntés joga, amely kérdés ma újonnan megjelenik ebben a szövegtervezetben. Javaslom, ezekben a kérdésekben ne foglaljunk ismételten állást, mert nincs rá szükség, annál is inkább, mer t nem pontosan ugyanazokat a szövegeket fogalmazzuk meg, mint legutóbb, ezért nagy valószínűséggel kétféleképpen lehet majd érteni a törvényeinket. A törvénytervezetben szereplő kérdések második köre itt, a plenáris ülésen is nagyon nagy mértékben vitatott volt. Ilyen a privatizáció lebonyolításának a módja, a vásárlók rangsorának a megállapítása, a befolyó vagyon sorsa és számos más, további kérdés. Hadd mondjam el, hogy amiben a legnagyobb vita alakult ki, a rangsorolás kérdése, a 10. § tartalma, arról el hangzott például Horváth Béla képviselőtársam véleménye: tulajdonképpen elméleti a kérdés. A valóságban nem tud előfordulni, hogy két teljesen azonos ajánlat érkezzen be a privatizálás során, tehát erről sem biztos, hogy így kell, törvényi szinten, a lebon yolítást megfogalmazó szinten állást foglalnunk. Számos képviselő szólt hozzá a részletes vitához, 88 írásban leadott és időközben megjelent módosítási javaslat van az asztalunkon. Ha ezeket megpróbáljuk összerakni, rendkívül ellentmondásos képhez juthatun k el. Azt hiszem, ez nem véletlen. Ez azért van, mert a Parlament a törvény megfogalmazása keretében nagyon precíz szabályokat akar a Vagyonügynökség kezébe adni. Én azt hiszem, ezekre a precíz szabályokra nincs szükség. A Kormány, a saját felhatalmazásáva l élve, a Vagyonügynökségen keresztül végrehajthatja ezt a privatizációs folyamatot. Még egy köre van a fölmerült, a törvénytervezetben szereplő kérdéseknek, amelyre szeretném külön felhívni a figyelmet. Sok szereplő jogaival foglalkozunk, de nem foglalkoz unk például az önkormányzatok jogaival, bár tudjuk mindannyian, hogy szereplői lesznek a privatizációs folyamatnak. A legtöbb üzlethelyiség, amelynek a magántulajdonba adásáról van szó, ma tanácsi, később önkormányzati tulajdonban van, legalább is kellene, hogy legyen. A vállalatokkal rendkívül ellentmondásosan foglalkozunk: becsukjuk szemünket bizonyos kérdések előtt. A vállalati törvényt valahol megsértjük – jó lenne ezzel szembenézni. Jó lenne olyan törvényt alkotni, amely ö sszhangban van a korábbi törvényekkel, illetve azokat kellene szükség esetén ezekhez igazítani. Csak egy példát hadd mondjak el! A vállalati törvény 28. §a azt mondja: "A vállalat kezelésében lévő vagyon nem vonható el; államigazgatási felügyelet alatt ál ló vállalat esetében a Minisztertanács ettől eltérően rendelkezhet." Szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni: saját módosító javaslataim erről szóltak. Annak érdekében, hogy a vállalattól el lehessen vonni a vagyont, hát vonjuk államigazgatási felügyelet alá! Ezek elvetésre kerültek. Ha elvetjük, ellentmondásba kerülünk a meglévő törvényekkel; bizonyos ponton talán még az Alkotmány szellemét is érintik az itt lefektetett törvénytervezet javaslatai. Erről például Szigethy képviselő úr beszélt. M indezt figyelembe véve – nem akarom hosszúra nyújtani az érvelést – nekem továbbra is az lenne a véleményem, és a javaslatom, hogy ne hozzuk meg ezt a törvényt. Helyette, ha kell, hozzunk egy állásfoglalást, egy nyilatkozatot, amelyben a Parlament talán va lamennyi képviselője tökéletesen egyetért azzal, hogy a privatizáció ebben a szférában gyors ütemben, a Kormány felelősségi körében menjen végbe. Ez az állásfoglalás, néhány bekezdés, azt hiszem, egy kis szerkesztőbizottság munkájával létrehozható. Még egy dolgot megemlítenék. A plenáris ülés során egy ponton elbizonytalanodtam véleményemben. Egyetlen olyan elem volt, amely miatt úgy éreztem, mégis szükség van a törvényre: Torgyán József képviselő úr véleménye, aki azt mondta, a reprivatizáció kérdését is e törvény kapcsán kívánja rendezni. Ha volna ilyen törvény, talán nem merülne föl újra és újra a reprivatizációs gondolat. Ez az egyetlen dolog, ami amellett szól, hogy sürgősen meg kellene szülni.
