Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
323 Az én megítélésem szerint ugyan a bérleti jog privatizálható – lehet, hogy az én felkészültségem nem igazán jó – , de ami ért hajlandóak fizetni, az forgalomképes, és ha valaminek van kereslete, akkor az végül is eladható. Mégsem ez a jó megoldás igazán. Minden olyan esetben, ahol erre lehetőség van, az üzlethez értelemszerűen sokkal jobban hozzákapcsolódó üzlet megvásárlását is ebben az első lépcsőben lehetővé kellene tenni. Én nagyon erősen támogatom Schamschula György képviselőtársam eme módosító javaslatát. Természetesen pontosítani kell a végrehajtás technikáját, mert azokban az esetekben, amiket ő mondott, amikor, sajnos , az ingatlankezelő vállalatoknál van a tulajdon, ezért csak a kezelői jogot lehet eladni – nálam az ingatlankezelő vállalat nem egy olyan anonim fogalom, ha kell, őt is meg lehet szüntetni… (taps) …, abban a pillanatban állami tulajdon lesz, és az üzlethe lyiség eladható. Az a jogi technika pedig, hogy hogyan lehet az ingatlan egy részét kiszakítani, azért ma már társasházból egy kicsit több van annál, semhogy ez igazi problémát jelentene. Ahogy maga a törvényjavaslat felsorolja sok helyen, hogy értelemszer űen hol nem lehet a törvény hatályát kiterjeszteni, elvenni egy üzlethálózat valamilyen üzletét – egy szálloda földszintjén lévő szállodai üzletet a szálloda tulajdonosától elvenni és privatizálni – , úgy kiküszöbölhetők azok a visszás helyzetek is, hogy a Parlament büféje alapján a Parlament valamely tulajdona ne kerüljön eladásra, hisz minden további nélkül lehet a bérleti jogot privatizálni. Valószínűleg forgalomképes lenne, és nekem meggyőződésem lenne, hogy soksok vállalkozó valamivel jobb minőségű szo lgáltatást is tudna nyújtani egy így privatizált parlamenti büfében. (Taps.) Mégis, további gondom, további gondjaink voltak ennek a törvényjavaslatnak a kezelése során. Nem a javaslat alapjával, hiszen abban a pillanatban, ahogy nyilvánosságot kapott, hog y egy ilyen, 16 paragrafusból álló törvényjavaslat elkészült, a Vállalkozók Országos Szövetségében, nálam, naponta több tucat vállalkozó jelent meg, aki ebben érintett: mondjuk el, mi van benne, hogy elvileg együtt gondolkodva a Parlamenttel vagy a jövőt f ormáló képpel, valamilyen módon ők is kezelni tudják ezt az elképzelést. Én azt hiszem, 1990 júliusában ennek eleget tudtunk tenni, akkor el tudtuk mondani, hogy mi van benne. Elindultak a napok, a hetek, és ezt követően jutottunk el ahhoz a helyzethez, ho gy ma megmondani nem tudom pontosan, de az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság jelentése 88 módosító javaslatról alkot véleményt. Nagy valószínűséggel ma ennél sokkal több van napirenden. Én ugyan matematikával sokat foglalkoztam, mé gsem sikerült a második hét után fenntartani azt a tudásszintet, hogy véleményt tudjak alkotni, mi lesz ebből. Az akkor beadott több tucat módosító javaslat alapján a különböző módosításokat különbözőképpen fogadhatja el a Parlament, ebből kifolyólag olyan nagy variáns szám jöhetett ki, ami után a vállalkozóknak korrekt információt adni – mi lesz itt – sajnos, mi nem tudunk, nem tudtam. Bár ez mindennapi munkám, mégis meghaladja a képességeimet. Nem tudom, amikor a Parlament végig fogja szavazni ezeket a mó dosító javaslatokat, mi jön ki belőle. Ennek tudatában álltam el attól, hogy magam is törvénymódosítási javaslattal éljek, mert nem tudom, mely pontokhoz, mely pontok variánsához kellett volna ragaszkodnom. Hiszem, tán lesz egy törvényünk, ami egyszer már kizárt néhány döntést, és annak az eredményeképpen valószínűleg Tardos Márton képviselőtársamnak lesz igaza: nagyon gyorsan, szakembereknek és jól kell majd reagálni rá, hogy valahol ez működőképes legyen. Én mégis azt hiszem, nem szabadna olyan döntésre j utnunk, olyan megoldásra, hogy ne induljunk el, ne kerüljön sor valamilyen privatizációra. Ezen a területen annyira értelemszerű lenne, hogy szűnjön meg az állami vállalkozás – mint vállalkozás – a kereskedelemben, vendéglátásban, szolgáltatásban vagy legal ábbis annak döntő részében. Higgyék el, rengeteg olyan indok hangzott el itt az elmúlt napokban, ebben a Parlamentben, amely minden oldalról különkülön kezelhető vagy megtámadható. Ha azt a logikai sorrendet fogadja el a Parlament, amely a különböző indok okkal szűkítené az üzletek privatizációs körét, akkor mit lehet bevonni ebbe a körbe? Megítélésem szerint bátran bevezethetnénk a törvényt, mert a végén,
