Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH BÉLA (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
321 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már korábban is átéltük itt a Parlamentben azt a szerencsétlen helyzetet, hogy egy nagyon fontos törvényjavaslat esetén a különböző módosító indítványok elfogadá sa vagy elutasítása után olyan helyzet alakult ki, hogy belső ellentmondások maradtak a törvényben, és a következő ülésszakon ennek a korrigálását kellett elvégezni. Ez a dolog arra int bennünket, hogy mindannyiunknak nagy a felelőssége, és én tisztelettel javasolnék a Kormánynak – bár úgy látom már, szinte nincs itt senki (derültség) – egy olyan megoldást, hogy a kormánypártok soraiban ülő képviselők közül tudomásom szerint igen sok kiváló matematikus van. Foglalkoztassák őket, hogy egy rendszernek a belső ellentmondásait tárják fel, mielőtt a Parlament elé kerül egy törvényjavaslat! Ez még nem politikai állásfoglalás, hanem simán logikai alapon kiütni azokat a lehetetlen dolgokat, ami miatt a Parlament olyan helyzetbe került, mint amit elmondtam. Most is e gy ilyen dolog miatt szeretnék szót kérni, annak ellenére, hogy megtapsoltam Schamschula György képviselőtársamat az előadottakért. Ugyanakkor, amikor 69es sorszám alatt még egyszer elolvastam az ő javaslatát, megdöbbentem. Ugyanis az ő javaslata értelméb en az én tulajdonosi jogomat és a Parlament tulajdonosi jogát is megsértve például ennek az épületnek valamely sarkán lévő üzlet esetén el akarja adni ennek a Parlamentnek egy részét! Tessék elolvasni! Vagy hogy még pregnánsabban mondjam, Debrecenben a Kos suth Egyetem épületében működnek különböző üzletek. Úgy gondolom, a Kossuth Egyetem épületének egyetlen részét se privatizáljuk ilyen módon, ahogy itt le van írva! Ez nonszensz! Ezek nemzeti értékek. A Parlament egy részét privatizáljuk azért, mert itt a f élemeleten van egy üzlet?! Ezt én nem tudom elfogadni! Ugyanakkor viszont mélységesen egyetértek a probléma felvetésével. De hát akkor hogyan kell közeledni ezekhez a dolgokhoz? Valamilyen értelemben meg kell egyeznünk abban, hogy kérem szépen, most nem be szélünk róla. És Tardos képviselőtársammal értek egyet, hogy állandóan figyelni kell a törvény által kialakult helyzetet az országban, és imperatív úton a hiányosságokat sürgősen kiküszöbölni! Mert amikor a hétéves kisfiam megkérdezte tőlem, hogy mit csiná ltok ti ott ebben a Parlamentben, apu, mondtam, hogy mindannyiunknak vannak forgalomjelző táblái, és van egy nagy üresség, mert rendszert váltunk. Ennek következtében most a különböző helyekre ki kell rakni a különböző táblákat, hogy "Behajtani tilos!", "E gyirányú utca" és így tovább, mind, amit ki lehetne találni. Igen ám, csakhogy négyszáz ember, amikor rakja ki ezeket a különböző táblákat és utána megszületik valami, akkor lehet, hogy a dolog olyan, hogy nem lehet közlekedni. Na, de van az építészmérnökö k által már régen kitalált módszer. Nevezetesen: ha megépítenek valamilyen lakótelepet, valamilyen posztmodern nemtudommit, akkor nem jelölik ki előre mindenütt az utakat, hanem megnézik, hogy a lakosság hogy használja, és azokat fogják lebetonozni, amit kitaposnak az emberek. Ilyen értelemben én nagyon ajánlanám a Parlament figyelmébe azt a megoldást, amit Tardos képviselőtársam mondott: itt egy ismeretlen dolog elé vágunk; ennek következtében jó lenne, ha néhány helyen meghagynánk ezt a szabadságot – a vállalkozók szabadságát – , de úgy, hogy nagyon nagy problémák ne legyenek abból, ha esetleg olyan helyen kell újra javítani, amit előre nem gondoltunk meg. Végül pedig egy alapvető kérdés, amit már Torgyán képviselőtársam is említett; Füzessy Tiborhoz szer etnék fordulni. Ön ma tett egy kijelentést a Parlamentben, nevezetesen azt, hogy ebben már egyezség van, hogy a föld és az egyház vonatkozásában a tulajdonlást vissza fogjuk állítani – valamilyen értelemben talán így – , míg a többi esetben nem. Én megmondo m őszintén, hogy én ilyen egyezségről nem tudok. A Parlamentben ilyen egyezség nem született! Ezért szeretném tisztelettel megkérni, mivel ez súlyosan érinti több részét ennek a törvényjavaslatnak, tudnae esetleg a Képviselő Úr – mint kormánypárti képvise lő – valamilyen hiteles információt adni arról, kik, mikor és hol egyeztek meg ebben.
