Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF)
309 jelzés privatizációs kérdésben. És ha az első törvényünk ilyen kitételeket tartalmaz, akkor vajon mit várhat a választó az ügyben, hogy a további privatizáció újabb korlátozásokat tartalmaz vagy sem. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy fogadják el a gazdasági és pénzügyi bizottság által támogatott javaslatot, amely így szól – és kérem, figyeljenek – : "Az értékesített üzlet bérleti joga forgalomképes." Ennyi. Nem kell többet beavatkozni! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megkérdezem dr. Torgyán Józsefe t, hogy soron kívül kíván szólni? TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Nem, majd a sorban. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Schamschula György képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Átadom a szót. Felszólaló : Dr. Schamschula György (MDF) SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szigethy István képviselőtársam részletesen fejtegette a törvényjavaslatnak a magántulajdonhoz kapcsolódó viszonyát, és rámutatott egy csomó olyan problémára, amelyet a törvényjavasat nem tudott igazán megoldani. Én ezek közül egyet emelnék ki: a boltok privatizálásának a jogát. Ugyanis, ha valaki alaposan megnézi ezt a törvényt, rájön arra, hogy tulajdonképpen itt egy bérleti jogot privatizálunk, ugyanis a legtöbb esetbe n az üzletek, vendéglők, amelyekről ez a törvény szól, nem a tulajdonában vannak a vendéglátóipari vállalatnak vagy a kiskereskedelmi vállalatnak, hanem az IKVtól bérlik ezeket. A bizottságokban folyó viták során nagyjából tisztázódott, hogy az az üzlet, amely az üzemeltető vállalat tulajdonában, illetve kezelésében van, eladható lesz. De, kérem szépen, mi lesz azokkal az üzletekkel, amelyeket az IKVtól bérel, mondjuk, a Cipőkereskedelmi Vállalat? Itt eladjuk a privatizálásban a bérleti jogot. Könnyű belá tni, hogy ilyen módon létrehozunk egy olyan kíméletlen függőséget a vállalkozó és a bérbeadó között, amely minden további fejlődés, egy magyar vállalkozói – megfelelő pénzzel rendelkező vállalkozói – réteg kifejlődése gátjává fog válni. Ez az IKV vagy bárm elyik bérbeadó szerv addig fogja a bérleti díjakat feszíteni, amíg a vállalkozó fizetni képes lesz. A vállalkozó pedig mit tehet mást: a vevőre fogja áthárítani ezeknek a bérleti díjaknak a terheit. Tisztelt Ház! Tehát ha ezt a törvényt így fogadjuk el, ak kor mi magunkat fogjuk megadóztatni az IKV kedvéért. Nagyon szép lesz! A másik, ami ebből a törvényből valahogy nekem mindig visszaötlik, az az elmúlt rendszerből itt maradt gondolkodásmód, amely szerint a vállalkozó egy veszélyes ember, kérem, akit álland óan ellenőrizni, sőt mi több, fegyelmezni kell. Ez a törvénytervezet tipikusan ennek a gondolkodásnak a jegyében született, és amikor ezt itt tárgyaljuk, szerintem Marx Károly szelleme köztünk van, és lompos szakállával vigyorog. (Derültség.) Tessék arra g ondolni, hogy minden párt, akár az ellenzékben, akár a kormányzópártok között foglal helyet, privatizációt ígért a lakosságnak és nem a privatizációnak a kísérletét. Ami most történik, hogy bérleti jogot adunk el, az a privatizációnak a kísérlete. (Taps.) Ellenérveket is elmondtak nekem, nagyon alapos, részletes ellenérveket. Az első ilyen az volt, hogy jogilag megoldhatatlan az, hogy egy IKV tulajdonban lévő ingatlanból egy ingatlanrészt kihasítsunk, és azt eladjuk. Kérem szépen, ez a jogilag megoldhatatla n dolog ma a belvárosban, az én
