Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
302 Ennek a helyzetnek az ellentmondásai csiszolása érdekéb en az alkotmányügyi bizottságban több kompromisszumos megoldást találtunk, így többek között elővásárlási jogot a bolt értékesítése esetére, a bérlő számára egy eléggé hosszú ideig, a javaslat szerint 10 évig fennálló védettséget, amely időben csak neki fe lróható okban lehet ezt a bérleti jogát neki megszüntetni, minden esetben kártalanítás mellett. Ez a bérlőnek bizonyos mértékű védettséget biztosított, a tulajdonosnak azonban nem. Végig a vita során ezeknek a módosító indítványoknak a megbeszélésénél abbó l indultunk ki, hogy a kormány eredeti előterjesztésének a 12. szakasz (2) bekezdése a következőket tartalmazta: A nem állami tulajdonban álló ingatlanban működő üzletet csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni. A tulajdonosnak t ehát hozzá kellett volna, az eredeti változat szerint, járulnia ehhez a privatizációhoz, ha nem járul hozzá, neki akár résztulajdona van, akár egész tulajdona, a privatizációs eljárást nem lehet lefolytatni. A tulajdonos ezzel a nyilatkozatával magára váll alja azokat a kemény megkötéseket, amelyek lényegesen szigorúbbak, mint a polgári jogban a Polgári Törvénykönyvben a tulajdonjoggal kapcsolatos bármiféle korlátozások. Viszont tudatában volt annak, hogy ezzel a hozzájárulásával ő magát ezeknek a következmé nyeknek önként aláveti. A vitában végig ehhez a rendelkezéshez igazítottuk azokat a javaslatainkat, amelyek mind az elővásárlási joggal kapcsolatosak, mind pedig a bérleti jog felmondásának korlátozásával kapcsolatosan rendelkezéseket tartalmaztak. Nos, il yen előzmények után, teljesen váratlanul, az utolsó előkészítési napunkon déltájban Schagrin Tamás államtitkár úr előállt egy olyan javaslattal, amely az eddigi munkánknak az eredményét koncepciójában erősen megkérdőjelezte és amely rendkívüli veszélyeket tartalmaz az egész törvény alkotmányosságát illetően. Ez a javaslat tulajdonképpen nem eredeti formájában, hanem bizonyos stilisztikai javítás után olvasható az alkotmányügyi bizottság összefoglaló jelentésének 65. pontja alatt. Az előbbi szöveggel szemben , amely tehát ezt tartalmazta, hogy a nem állami tulajdonban álló ingatlanban működő üzletet csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni, a következő szöveg váltaná fel: "Ha a törvény hatálybalépésekor az üzlet nem kizárólag vagy tö bbségében állami tulajdonban álló ingatlanon működik, azt csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni." Első ránézésre nehéz észrevenni a különbséget a két szöveg között. Nyilvánvaló , aki abban gondolkodott, hogy ezt a bizonyos nem szócskát nem szúrják be, tehát ahogy eredetileg megkaptuk ezt a szöveget, egészen másra gondolhatott. Itt nem erről van szó. Éppen azért, mert ezt a nem szócskát csak a mostani bizottsági előterjesztés sorá n füzették be a képviselőtársaimnak a példányába, nem biztos, hogy végig tudták gondolni ennek a következményeit. Lényeges változás kettő van. Az egyik, hogy kizárólag vagy többségében, a másik pedig, hogy a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonban lév ő ingatlanoknál nem szükséges a tulajdonostársnak a hozzájárulása. A kizárólag vagy többségében véleményem szerint ellenkezik a Polgári Törvénykönyvnek az általános rendelkezéseivel a tulajdonjogról szóló rendelkezésnél. Hiszen ha esetlegesen kisebbségben van magánszemély tulajdonában egy ilyen ingatlan, például egy, kétötöd részben, akkor az ő hozzájárulása nélkül a tulajdonát, a tulajdonában lévő boltot úgy lehet privatizáltatni, hogy tíz évig ő ahhoz a bolthoz nagyon nehezen tudna hozzájutni bármilyen f ormában. Véleményem szerint ez a beszúrás, amely a gondolatjelben így szerepel, már önmagában sérti az Alkotmány 13. szakaszát, és ennek mindenképpen a mellőzése indokolt. A 13. szakasz az Alkotmányban a tulajdonjog védelmével foglalkozik, azzal, hogy a tu lajdoni rendelkezési jogot milyen körben lehet korlátozni, általában pedig kártalanítás jár az ilyen jellegű, tulajdonjogot érintő rendelkezésekhez. Erről szó sincs itt.
