Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 10. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
200 vállalati vagyonra eső üzletrészt jogosult az állami vagyonkezelő szervezet értékesíteni. Tulajdonképpen ha ebbe számítja be a bank vagy a pénzintézet a tartozást, akkor az értékesített üzletrészek mennyisége csökken. Mindenképpen célszerűbb lenne az a megoldás, ha nem írnánk elő azt, hogy a vagyonmérlegben vállalati vagyonra eső üzletrész erejéig kell a hitelezőknek részesedést kapniuk, csupán arra utalnánk, hogy a vállalat hitelezői követelésük kielégítéseként részese dést vállalhatnak a gazdasági társaságban. Ebben az esetben ugyanis lehetővé válna az, hogy a hitel összegével, amelyet részvényre át lehet váltani, megemelik a társaság alaptőkéjét, illetve törzstőkéjét. Ezért javaslom a módosító indítványomnak az elfogad ását. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Kósa Lajos képviselőtársunk, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) ElnökÚr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, ho gy a privatizációhoz kapcsolódó törvényjavaslatot tárgyalunk, észre lehet venni, hogy ez a törvényjavaslat is olyan, hogy a privatizáció kapcsán felmerülő minden lehetséges problémával foglalkozik, abban az értelemben, hogy mindegyik nagy területről érkeze tt ehhez a törvényjavaslathoz módosító indítvány. Ebben az értelemben azt is mondhatnánk, hogy ez a törvényjavaslat egy picikét állatorvosi lova az egész privatizációs problémának és az egész állami vagyon problémának. A 192es számú törvényjavaslat mögött es elve nagyon világos és nagyon érthető. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy az állam minél teljesebben kívánja érvényesíteni tulajdonosi jogait az állami vállalatokkal szemben, és ezt a Vagyonügynökségen keresztül próbálja megtenni, és ezt a mögöttes gondola tot szolgálják ezek a módosító javaslatok, amelyek a törvényben megfogalmazódnak. Három megjegyzésem lenne ehhez a tartalomhoz. Mind a három azt vizsgálja, hogy vajon hogyan kell kezelni az állami tulajdont, mint tulajdon fogalmát. Az egyik jogi szempontú megítélés lehet, hogy természetesen, mint minden tulajdonjog, az állami tulajdonjog is teljes körű, így teljesen érthető az, hogy ha az állam teljes körben akarja érvényesíteni minél teljesebben, minél szélesebben tulajdonosi jogait a tulajdonaival szemben , jelen esetben az állami vállalatokkal szemben. Tulajdonjogi érvelésem szempontjából itt rendben is van a dolog. Szociológiai értelemben ez a tulajdon már sokkal problémásabb, hiszen távolról sem úgy jött létre ez a tulajdon, hogy például az állam megfele lő kártérítés fejében az adófizetők pénzén vett volna magának tulajdont, tulajdoni jószándékot, hanem egyszerűen arról van szó, hogy ez úgy jött létre, hogy a nép nevében, és a társadalmi tulajdonra hivatkozva az állam mindenkit kisajátított; tehát szociol ógiai szempontból igazából azt mondhatnám, hogy a társadalom a tulajdonosa ennek az állami tulajdonnak, s nem az állam. Természetesen nagyon jól tudjuk, hogy ez a fajta tulajdonos nincs, nem létezik és nem működik, nem működtetheti a gazdaságot. A harmadik megközelítés – és nagyon szeretném ezt itt hangsúlyozni – egy közgazdasági szempontú megközelítés. Ugyanis arról van szó, hogy közgazdasági szempontból az állam nem tulajdonos, nem viselkedik tulajdonosként. Az állam az egy közhatalom, az állami vállalato k vezetői bürokrataként viselkednek, nem vállalkozóként, nem menedzserként. Ennek tudható be mindaz a negatív jelenség, amely az állami tulajdon működését végigkíséri az elmúlt negyven évben. Hozzáteszem, ez nem speciális magyar jelenség. Az á llami tulajdon mindenütt a világon így működik, éppen azért, amit elmondtam, mert az állam nem lehet közgazdasági értelemben tulajdonos, a tulajdonosi hatóerők nem jellemzők rá. Ebből a szempontból már egy kicsit megkérdőjelezhető az a törekvés, hogy az ál lam – vajon, hogyha tekintetbe vesszük, hogy közgazdasági értelemben nem lehet tulajdonosa mondjuk termelő vállalatoknak, nem viselkedhet így
