Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 3. hétfő, az őszi ülésszak 1. napja - A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
19 ellátásban részesítheti a körzetéhez, illetve városához tartozókat – én nem tartom igazán súlyosnak. Nem amellett érvelek, hogy okvetlenül legyenek lelkipásztorok polgármesterek, de nem látom be, miért ne lehetnének. Van bibliai példa is arra, hogy pap közhivatalt is elvállalt – gondoljunk Sámuel prófétára van Esdrásra4 – , és szíves figyelmébe ajánlom, hogy Jézus Krisztusról is úgy beszél a Szentírás, mint prófétáról, papról és királyról. (Derültség.) Tehát ezek a hivatalok együtt ellá thatók. Amihez még mindenképpen hozzá kell viszont szólnom, az az idézet, amit a Szentírásból idézett. Az ezzel a baj, azért hozom szóba, mert ott van a Szentírásban egy ilyen igehely, amely arról szó, hogy aki a Szentírásban lévőkhöz hozzátesz, vagy abból elvesz, arra Isten a Szentírásban megjelölt csapásokat bocsátja… (derültség) …, kivéve, ha tudatlanságból vétkezünk. (Derültség, taps a bal oldalon.) Az a passzus, amit Ön idézett, nem arra vonatkozik, hogy az ember nem szolgálhatja Istent, és egyszersmin d nem tölthet be közhivatali funkciót, hiszen akkor arra kellene gondolnunk, hogy a polgármester az ördögnek szolgál, a lelkipásztor pedig az Istennek. Ott nagyon határozottan azt mondja a Biblia, hogy nem szolgálhatunk Istennek és a Mammonnak. A Mammon a pénzhajhászás, a pénzszeretet ördögi bálványa, és valóban nem lenne kívánatos, hogy a lelkipásztor, hogyha elvállalja ezt a hivatalt, pénzhajhászásból tegye azt. Ez az idézet tehát csak így helyes. Az nem kívánatos, hogy valaki a Mammonnak szolgáljon. Iste nt lehet dicsőségére szolgálni lelkipásztorpolgármesterként is. A másik dolog közben jutott eszembe, míg ezt a nemes torzsalkodást hallgattam az imént a törvények hierarchiájának a szigorú tiszteletben tartásáról. Én Orbán Viktor aggodalmát megfontolásra ajánlom a kedves törvényalkotó képviselőtársaimnak. Van ugyanis a Szentírásban egy hely, ami arról rendelkezik, hogy kohanita – azaz pap – nem vehet el elvált asszonyt. Elképzelhető lenne egy olyan törvény, amely viszont megengedi, hogy elvált asszony hozz ámenjen kohanitához. Nehogy véletlenül ilyen helyzet alakuljon ki a törvényalkotás során! Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm képviselőtársunk felszólalását. Szólásra következik Varga János a Magyar Demokrata Fórum rész éről. Felszólaló: Dr. Varga János (MDF) VARGA JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomnak talán azt a címet is adhatnám, hogy "Jelenetek a magyar törvényhozás történetéből". Emlékeztetni kívánom a tisztelt Házat az alá bbiakra. Valahányszor valamilyen törvényjavaslat kapcsán bármelyik képviselőtársunk szájából elhangzott a "becsületesség", a "tisztesség", a "jószándék", a "jóindulat" kifejezés, rögtön utána felállt egyik képviselőtársunk. Ki volt? Nagytiszteletű Orbán Vi ktor. És elmagyarázta a képviselőháznak, hogy mindazokat ő az adott vonatkozásban szükségesnek, elengedhetetlennek tartja – de nem tekinti kielégítőnek. Nem tekinti kielégítőnek, mert ezek nem jogi kategóriák, nem kapcsolható hozzájuk felelősség, és ezekre való hivatkozás alapján nem történhet felelősségrevonás. Intézményes jogi garanciákat sürgetett mindig – és én mélységesen egyetértettem, ma is egyetértek vele. Egyetértettek vele a szabad demokrata frakció padsoraiban ülők is, mert mindig akadt egy vagy több ember, aki még hangsúlyosabbá tette Orbán Viktor helyes állásfoglalását. Ugyanakkor meglepetéssel hallom az "illem" szót, hogy nem "illik". A törvényalkotásban az illem nem törvényhozói elv, aminek alapján menni kell.
