Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1496 Elhangzott itt ez a szó, hogy helyi harács. Valóban, körülbelül a levegőben van egy ilyen hangulat, amely rendkívül feszült várakozással tekint e jogszabály érvényesülése elé. Az a hasonlat jutott eszembe, hogy körülbelül olyan, mint a Hannibal ante portas, amikor Hannibal már ott volt Róma kapujában – és ki tudja, mi lesz itt. Tájékozódásom szerint lényegében elterjedt az, hogy ebben a jog szabályban lévő felső határokat az önkormányzatok biztosan kivetik, hisz miért ne vetnék ki, ha van rá lehetőségük. És itt jön a harács. Lehet, előfordulhat, hogy harács lesz valahol, de meggyőződésem, mivel a magyar nép, véleményem szerint messzemenően al kalmas a demokráciára, hogy ebből mégsem harács lesz, hanem ki fog alakulni valami olyan adózási forma, amiben nagyon is pozitív elemek vannak. A magam részéről itt merek még arra is gondolni, hogy megérjük azt az időt, amikor egy jó értelemben vett lokálp atriotizmus alapján fognak egyesek adót fizetni, és ezzel bizonyos rangot is elérni – elsősorban erkölcsi rangra gondolok – az önkormányzat területén. Úgy gondolom, hogy nem merész álmokat szövök, mert én ismerek ilyen embereket, ismerek ilyen vállalkozóka t, akik a saját területükön jelenleg is körülbelül már betöltik ezt a szerepet. És én úgy vélem, hogy a jövő útja mindenképpen ide kell, hogy fejlődjön. Most, mivel ennek a jogszabálynak elég rossz híre van a köztudatban, a közvélemény irányában, én nagyon fontosnak tartanám, ha megfelelő tájékoztatást kapna a közvélemény arról, hogy itt miről is van szó. Tehát nem arról van szó, hogy itt a jogszabályban megjelölt felső határok mindenképpen bevezetésre kerülnek. Az adóterhekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hog y nálunk egy évszázados reflex van. A magyar történelem szomorú évszázadaiban, itt nálunk a közvéleménybe berögződött, hogy félek az istenektől, még akkor is, ha jót hoznak, és ha megalakulnak az önkormányzatok, azok majd adóharácsot fognak kivetni, és ura lkodnak fölöttünk. Én bízom abban, hogy ez mindenképpen meg fog fordulni, de ugyanakkor nem tudok eltekinteni attól a szorítástól sem, amelynek itt sokan hangot adtak: hogy végül is mégis egy újabb lakossági teherről van szó! Ezért mi is – áttekintve a jog szabályt – arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a jogszabály keretileg jó, a jövő jogszabálya, de bizonyos módosítások, átalakítások szükségesek. Én két dolgot emelnék ki ezek közül. Az egyik az adóminimum kérdése. Amikor egy adózás nem kötelező, akko r rögtön felmerül az emberben, hogy akkor miért kell adóminimumot egyáltalán előírni. A maximum nyilvánvaló: hogy nehogy meghaladjon egy bizonyos határt, de ha nem kötelező a bevezetése, akkor a minimum tulajdonképpen értelmét veszti. Most nyilvánvaló az ö sszefüggés a költségvetéssel, amikor is a normatív támogatás ahhoz van kötve, hogy egy adott területen az adóminimum egyáltalán kivetésre kerüle. Ebben látunk mi problémát. Elvi és gyakorlati problémát is. Az elvi problémánk az, amire az előbb céloztam: a szabadságfok és a gazdasági kényszer. Hát nyilvánvaló, hogy nem lesz olyan önkormányzat, amely normatív támogatásra jogosult, mert olyan helyzetben van, hogy ne tegye meg itt a minimum kivetését, mert akkor elesik egy támogatástól. Ez egyszerű, alapvető g azdasági kényszerhelyzet. Ezért látjuk az elvi problémát . A gyakorlati problémát pedig azért, mert valószínű, hogy egyes területeken egyes embereknél a minimum kötelező kivetése is gondot fog okozni. Ezért, amennyiben most a jogszabály elfogadásánál ezt n em sikerül megváltoztani, akkor én arra kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy ennek a gyakorlati érvényesülését külön kísérjük figyelemmel, és szükség esetén majd a jövőben változtassunk. Tehát ez az egyik alapvető problémám. A másik: a vállalkozók adózása. Nyilvánvaló dolog, hogy a helyi adók szempontjából három csoportra lehet osztani a lakosságot: a vállalkozók, és maga a lakosság, de a lakosságon belül a kisebb jövedelműek, akiknek van egy jelentős része, akik inkább még segélyre szorulnak, nemhogy adózás ra, és a másik kategória: a nagyobb jövedelműek.
