Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
1486 Tudom, képviselőtársaimat a helyi és a központi adók viszonya érdekli. Felhívom figyelmüket, hogy vállalkozásélénkítési törekvéseinkkel összhangban a vállalko zói szféra a helyi adót a vállalkozási nyereségadóból és az SZJÁból költségként elszámolhatja. Távlatilag viszont egyértelműen mi is arra számítunk, hogy a helyi adóztatás térnyerésével és ennek arányában a központi adók fokozatos mérséklődésével kalkulál hatunk, ami tovább lazítja a település önkormányzati gazdálkodásának a költségvetéstől való függőségét. De ez, hangsúlyozom, a perspektíva. A helyi adók rendszere olyan lehetőséget kínál, amelynek révén a helyi sajátosságokhoz, a gazdálkodási követelmények hez igazodóan a települési önkormányzat 1991től jogosult az ingatlanvagyonhoz kapcsolódó építményi és telekadó, a helyi kommunális és idegenforgalmi célú fejlesztésekhez kötődő kommunális és idegenforgalmi adó, valamint a helyi gazdasági tevékenységet éri ntő iparűzési adó bevezetésére. Ezek közül tehát bármelyik bevezetésére, és ennél több adónem bevezetésére nem. A javasolt eszközrendszer az újszerű lehetőségen túl egyfelől az eddigiektől eltérő szemléletet, olyan munkastílust kíván meg a frissen megalaku lt önkormányzatoktól, amely számol a mindenkori reális helyzettel, másfelől – ahogy mondtam – felelősség, és egyben a központi hatalomtól való bizonyos függetlenedést jelenti. Ez bizonyos mértékig a választással elnyert bizalom próbája lesz, hogy az önkorm ányzat mennyiben tud megfogalmazni a helyi közösség aktivitását ösztönző célokat, s ehhez hogyan tud az adó eszközével is forrást teremteni. Úgy gondoljuk, az adóztatás törvényben biztosított joga erősíti az önkormányzat településgazdai szerepkörét, hiszen az adók meghatározásával, a kedvezmények és mentességek gyakorlásával a település gazdasági potenciálját is befolyásolhatják. A számítások szerint a helyi adók differenciáltan, elsősorban a vagyoni helyzet függvényében terhelik a lakosságot és a vállalkoz ókat. Ha a rendszert az önkormányzatok a törvényben javasolt adóminimum szintjén működtetnék, és lényegében nem térnének el a kötelező mentességi körtől, tehát nem bővítenék a kedvezmények körét, akkor egy teljes évre számítva mintegy 26 milliárd forint he lyi adóbevétel keletkezne az önkormányzatok számára. A javaslat a helyi adók fokozatos bevezetésével számol, így a mai tanácsi adók, adójellegű kötelezettségek legkésőbb 1992. január 1jével kell, hogy kiváltásra kerüljenek. Az önkormányzatok azonban már a z 1991. évben élhetnek a helyi adóztatás jogával ott, ahol a bevezetés feltételei tisztességesen megteremthetők. Minthogy erre reálisan most már csak év közben kerülhet sor, így nyilván az előbb említett 26 milliárd forintos helyi adóbevételnek csak időará nyos részével számolhatnak az önkormányzatok. Tisztelt Országgyűlés! A helyi adóztatás lehetővé tétele korántsem valami újkori füstadó bevezetését jelenti, hanem azt, hogy az Országgyűlés által megszabott garanciális keretek között biztosítja ezt a forrásk épzési lehetőséget is az önkormányzatoknak. Kétségkívül vonzóbb lehetne az érintettek körében, ha az önkormányzatok továbbra is az államtól kérnék, és meg is kapnák a helyi célok megvalósításához szükséges összes anyagiakat. Ez azonban – mint ezt délelőtt is kifejtettem – a továbbiakban nem látszik járható útnak. Az előbb említett bizalom aprópénzre váltása a hétköznapok gyakorlatában nem nélkülözheti az eddigieknél nagyobb önállósággal járó felelősség vállalását, a közösség sorsát hosszabb távon meghatároz ó, kétségkívül gyakran húsba vágó döntések meghozatalát. Az okos, racionális, a település érdekeit szem előtt tartó, a közösség áldozatkészségére építő önkormányzati döntéseknek elsősorban az a választó látja majd a hasznát, amely választó érzékenyen kísér i figyelemmel az önkormányzat által beszedett forintok hatékony felhasználását. Lehet, hogy már mondtam a tisztelt Parlamentben, még egyszer megismétlem, mert nekem nagyon tetszett az a kép, amit valaki fotózott egy nyugati országban járva: egy közmunka, é s mellette egy plakát: Itt az Ön adója dolgozik.
