Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁLLAY KRISTÓF (független)
1454 A másik nem elhanyagolható eleme ennek a z intézkedéssorozatnak az, hogy óhatatlanul az illegális szférába tereli azokat a lakossági bevételeket, amelyek képesek elkerülni az adózási kört. S ezek mértéke már ma sem elhanyagolható. Például a magánjellegű idegenforgalmi szolgáltatások a kisvállalko zók számára végzett munkák területén. Mindezek tudatában azt kell mondanom, hogy ezek a számok csak akkor igazak, ha az infláció nem annyi, amennyit az előterjesztés állít, hanem annál magasabb. E költségvetés előkészítése kapcsán sem történt meg az állami gazgatási tevékenységek köreinek objektív, tételes felülvizsgálata, prioritási sorrendek felállítása s a nem feltétlenül indokolt tevékenységek leépítése. Tevékenységet hangsúlyozok s nem kiadási tételeket. Az ugyanis évek óta ismert, hogy ha nem vagy csak kevéssé változik az igazgatási tevékenységek köre, akkor a költségek mérséklése csak látszatmegoldás. Nem mondhatom, hogy a prioritások érvényesítése terén nem történt semmi. Hiszen az oktatás és az egészségügy támogatásának kiemelt jelentőségét tükrözi a költségvetés, a mértékekkel azonban már van probléma. Számos nemzetközi példa jelzi, ezek közül közismert DélKorea példája, hogy a gazdasági kibontakozás alapja a képzés, továbbképzés kiemelt állami támogatása. E téren tett már valamit a költségvetés, de nem eleget, hiszen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium beruházásainak központi támogatása az idei 2,7 milliárd forintról 2,3ra csökken. S ehhez még az is társul, hogy a jövő évben induló új beruházásokra ebből az összegből mindössze 130 millió forin t jut, míg gépekre, műszerekre is csak alig 280 millió forint. Kétségtelen, nehéz abban állást foglalni, mi felesleges a költségvetésben, ezért csak néhány, számomra feltűnő tételre hívom fel a figyelmet. Vajon mi indokolja a biztonsági szolgálatok közel 5 és fél milliárdos kiadását? Szükség vane 200 millió forintért új kormányhivatalok felállítására, a meglevők átszervezésére? Még nem tudni, lesze Budapesten Világkiállítás, de már 1991ben 120 millió forintot akarnak költeni a Világkiállítási Programirod a dologi kiadásaira. Igen fontosnak tartom viszont a rendőrség megerősítését, hiszen a demokráciát sokan összetévesztik az anarchiával. Mára a rendőrök tekintélye olyan csekély, hogy például körzetem egyik településén, név szerint Érpatakon a december 1jé n odaköltöző két rendőr udvaron tartott szolgálati autójának már 3án lelopták az első kerekeit, amit újabb két nap múlva brutális gyilkosság követett. Sajnos az anyag alapján nem tudom megmondani, vajon várhatóe a közbiztonság megerősítése. Összességében az egész kiadási oldalt a részérdekek feszítik szét. A központi szervek dúskálnak, nem látszik rajtuk a krízisállapot. A kiadások finanszírozásánál nyilván külső és belső hitelforrásokat kell találni. A külföldi kölcsön ma még valós lehetőség, de figyelem be véve az ország eladósodottságát az itt írt körülbelül egymásfél milliárd dollárnál többre aligha számíthatunk. A belső forrásként feltüntetett 15 milliárd forint értékű államkötvény összege alighanem erősen túlzott. Gondoljunk bele, ha 1982től 1990ig 12,6 milliárd forint értékű kincstárjegy kelt el, akkor most mitől és miből nőne meg a vásárlókedv. Vagy esetleg ez is olyan szabadon választott lesz, mint a békekölcsön volt? És itt megjegyzem, a hároméves gazdasági program tájékoztatójában leírtak közül megkérdőjelezem a lakossági nettó megtakarítások értékét, amely az idei 70 milliárdról 90100 milliárdra nőne. Hihető ez? Úgy gondolom, aligha. Ezenkívül meg kell kérdeznem, mit jelent a törvényjavaslat 32. §ában szereplő, az államadósság növelését eredm ényező 40 milliárd forintos hitel. Ezt a pontot mindenképpen ki kell egészíteni azzal, hogy ez a hitel 1991. december 31éig visszafizetendő. Összefoglalásként tehát az egész törvény a bevételek és a belső források, megtakarítások bizonytalansága miatt úja bb adósságnövekedési robbanást, a fedezetlen kiáramlás inflációgerjesztése mellett pedig jelentős forintleértékelést gerjeszthet.
