Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
1448 1. Az Antallkormánynak hét hónap nem volt e legendő idő arra, hogy eldöntse, mely tevékenységeket tekint a jövőben is állami feladatnak és melyeket nem. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a törvényjavaslatban tucatjával szerepelnek az olyan tételek, amelyeknek semmi keresnivalójuk sincs egy pi acgazdaság költségvetésében. El sem tudjuk képzelni, mivel indokolható például a Kormány törekvéseivel gyakran szembeálló állami nagyvállalati lobby legfőbb intézményének, a Magyar Gazdasági Kamarának, jól fizetett köztisztviselőként a közpénzekből bátran vállalkozó Világkiállítási Programirodának, a műszaki fejlesztést, illetve fejlődést hivatali irodáiból kézben tartani és irányítani szándékozó Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak a támogatása! (Helyeslés több oldalról.) Ugyanígy elfogadhatatlan szám unkra, hogy a sport helyett sportegyesületeket és az Országos Testnevelési és Sporthivatalban ülő bürokratákat támogat a tervezet százmilliós nagyságrendben! (További helyeslések.) De kérdezem én a Kormány és a kormánypártok igen tisztelt képviselőit: bizt osak Önök abban, hogy az 1991. évi állami költségvetésben ugyanannyi támogatást kell adni a Magyar Állami Operaháznak, mint az összes országos jellegű könyvtárnak és levéltárnak együttvéve, vagy kétszer annyit, mint az Akadémia valamennyi társadalomtudomán yi kutatóintézetének? Tudjáke Önök, hogy egy operajegy ára mekkora támogatást tartalmaz, és kik veszik ezt igénybe? 2. A tervezet olyan nagy összevont tételekkel dolgozik, hogy teljességgel lehetetlen megítélni ezek jogosságát. Például az Egyesült Államok ban a hadikiadások tárgyalása azon a szinten folyik, hogy milyen típusú fegyverből, harckocsiból, vadászrepülőből, rakétából hány darab kell. Ehhez képest a Magyar Honvédség címére a következő részletezést találjuk: béralap, társadalombiztosítási járulék, dologi kiadások és lakástámogatások. (Derültség.) Mindezt potom 35 milliárd forintért! Csak nem gondolja valaki a Kormányból azt, hogy a Házban ül olyan képviselő, aki e négy adat alapján képes felelősen dönteni az éves költségvetési deficit felét kitevő ö sszeg megalapozottságáról? A honvédség azonban itt csak egy példa – ha nem is épp súlytalan – , de szó szerint ugyanez mondható el szinte valamennyi nagyobb intézményről, a Magyar Televíziótól kezdve a bíróságokon keresztül a rendőrségig. A részletezettségn ek ezen foka önmagában is alkalmatlanná teszi a törvényjavaslatot az érdemi vitára. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A részletesebb megjegyzéseinket egy jellemző hibával kezdem. A Kormány késlekedése a szakapparátust olyan képtelen helyzetbe hozta, melynek eredményeként a benyújtott törvényjavaslat 5. és 6. §ában található bevételek és a kiadások különbözeteként kiszámolt egyenleg több mint 12 milliárd forinttal tér el ugyanezen szakaszon belüli finanszírozási forrásoktól. Ha a költségvetési törvény ilyen fontosságú mutatójában ekkora hiba bent maradhatott, akkor még elképzelni sem tudjuk, milyen hibák csúszhattak a kisebb jelentőségű tételekbe! Azt ugyanis meg kell vallanunk őszintén, a több ezer oldalas anyag minden összeadását még nem tudtuk leellenőrizn i. E hiba különben könnyen javítható, de jelzi, hogy a döntésképtelenséggel elvesztegetett hónapokat nem lehet még a szakapparátus agyonhajszolása árán sem pótolni! A törvényjavaslatnak az állami adóssággal foglalkozó részét komoly előrelépésnek tekintjük. Függetlenül ugyanis a szakirodalomban ezen adósság közgazdasági tartalmáról folyó elvi vitáktól, mindenképpen igaz az, hogy láthatóvá teszi az állam gazdálkodásának egyik, eleddig ismeretlen szerepét. Azért is nagy jelentőségű e szakasza a javaslatnak, me rt ez önmagában is fegyelmező erővel bír az állami költekezésre. Az államadósság terheinek figyelembevétele a kiadások között mindenképpen zsugorítja a többi tételre fordítható összegeket, s mint ilyen, antiinflációs hatású. Az államadósság kezelése ugyana kkor felveti a Magyar Nemzeti Bank önállóságát biztosító jegybanktörvény mielőbbi elfogadásának szükségességét. Az elkövetkezendőkben feltétlenül el kellene kerülni, hogy nem egyenrangú felek megállapodását kodifikáljuk! A pénzügyminiszternek és a Magyar N emzeti Bank elnökének a forgóalap megteremtéséhez nyújtott hitel lejáratáról kötött
