Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1444 Megtakarításra van szükség, a létszámok csökkentésére van szükség, s az átszervezéseknek nem a költségek növekedésével, hanem csökkentésével kell együtt járniok. Ezt azé rt is merem hangsúlyozni, mert két évvel ezelőtt egy ilyen igazgatásracionalizálási programhoz a Kormány hozzákezdett, és most ez a folyamat 1991re megszakad. Ez hiba – tisztelt Ház – , megengedhetetlen! Összevont, nagy minisztériumok esetében nem költség csökkentésről, hanem durva költségnövekedésről van szó. Ha Önök megnézik néhány minisztérium jövő évi előirányzatait, azt látják, hogy a bérelőirányzatok 4050 százalékkal növekednek. Ez elviselhetetlen. Szükség van a bérek emelésére, szükség van jó szakem berekre, szükség van hozzáértő vezetőkre, akiknek nincs szükségük arra, hogy mögöttük felduzzasztott siserahad végezze el helyettük a hozzá nem értés miatt a munkát. (Taps.) Külön a védelemről, tisztelt Ház. Értjük, hogy ez egy rendkívül nehéz és az új véd elmi doktrína hiányában költségvetéssel is nehezen követhető probléma. Nem akarjuk tehát azt ajánlani, hogy a '90es nominális szinten kerüljön befagyasztásra a védelem előirányzata. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy a növekedés legyen szerényebb, és ne az alapvető védelmi kiadások csökkentésére, hanem a védelem keretében finanszírozott kiegészítő feladatok csökkentésére kerüljön sor. Egyetlen példát hadd mondjak Önöknek. A védelmi ágazatban a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében az úgynevezett művelő dési, vendégházak és üdülők béreinek a növekedése 530 millió egyetlen esztendő alatt! Tisztelt Ház! Ilyen előirányzatokkal nem lehet komolyan venni, hogy ez a Kormány valóban krízisköltségvetést akar csinálni. Itt minimum 2 milliárd forintos csökkentésre – hangsúlyozom – az alapfeladatok sérelme nélkül van lehetőség, és ezt jó szívvel ajánljuk. Úgy gondolom – tisztelt Ház – , érdemes majd a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének tárgyalása kapcsán kitérni arra – de mert kiadáscsökkentésről van szó, e gy mondat erejéig megemlítem – , hogy 2,4 milliárd olyan költségvetési teher szerepel a költségvetésben, amely kétszeres elszámolást jelent. Azt gondolom, hogy ezt sem kellene megengedni, amikor ilyen nehéz a helyzet. Mindaz, amit – tisztelt Ház – felsorolt am, öszszesen a költségvetés kiadásainak 40 milliárd forintos lehetőségét teremti meg a beterjesztett költségvetési javaslattal szemben. Ebből a 40 milliárd forintból 20 milliárd forintot ajánlunk a kieső nettó bevételek pótlására – tehát nem akarjuk ronta ni a költségvetés egyenlegét, egyensúlyát – , 10 milliárd forintot javasolunk a szolidaritási alap költségvetési támogatására, és rögtön hozzáteszem: azért, mert elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 1991ben újabb 1+1 százalékkal növekedjék a munkáltatók és a m unkavállalók terhelése, és 10 milliárd forinttal javasoljuk az önkormányzatok normatív támogatását felemelni. Ez ugyanis esélyt nyújt arra, hogy 10 milliárd forinttal csökkenjen az a gazdasági kényszer, amely a helyi adók mértékének megállapításával az önk ormányzatokra hárulna. Ez a fajta mérleg – tisztelt Ház – nem változtatja meg a költségvetés tervezett hiányát, ugyanakkor azt jelenti, hogy a lakosság terheit 3940 milliárd forinttal mérsékli a személyi jövedelemadóban, illetve a helyi adókban. Pont azok nak a rétegeknek a terheit, amelyek a legkiszolgáltatottabbak, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak. Hozzájárul ugyanakkor a foglalkoztatás gondjainak enyhítéséhez és valamelyest az önkormányzatok finanszírozási biztonságának megteremtéséhez. Azt hiszem , ez három olyan cél, amelyet érdemes méltányolni, amelynek érdekében érdemes az előbb felsorolt területeken kényelmetlenséggel együtt járó feszültségeket is vállalni. Az utolsó blokk, tisztelt Ház, a költségvetési hiány megítélése. 78 milliárd ez a hiány. Ha figyelmesen megnézik, az ún. összevont államháztartási mérlegben, tehát a konszolidált államháztartási deficit 63,5 milliárd. Minden bizonnyal ez az, ami közel áll a nemzetközi pénzügyi szervezetek igényeihez. Jó, hogy így van, két dologra azonban felt étlenül rá kell irányítani a figyelmet. A hiány, tisztelt Ház, a következő esztendőkben csak külföldi hitelekből finanszírozható. Érdekünk tehát minél kisebb mértékűre visszaszorítani. Minél kisebb legyen ez az egyébként
