Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 11. kedd, az őszi ülésszakának 24. ülésnapja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1440 egy fontos, eddig megvalósult elemét, nev ezetesen a költségvetési szervek részére megállapított előirányzatokon belüli szabad gazdálkodás jogát, nem lenne szabad 1991ben megszüntetni. Én pontosan tudom, hogy olyan körülmények között, amikor egy költségvetés az állami feladatok végrehajtásához sz ükséges eszközöket, az ellátandó feladatokhoz szükséges előirányzatokat hiánytalanul oda tudja adni a feladatok végrehajtását folytató költségvetési szerveknek, akkor teljesen természetes dolog, hogy tételesen és alaposan megköveteli ezen előirányzatok gaz dálkodásával való elszámolást, de amikor esélye sincs annak, hogy a feladatok végrehajtásához szükséges erőforrásokat biztosítsa, akkor azt kell mondani, ha már elég pénzt nem tud adni a költségvetés, legalább a gazdálkodás szabadságát ne csökkentse, s az 1991es esztendő ilyen esztendő. Éppen ezért az a javaslatunk, hogy változatlanul legyen mód – mindaddig, amíg a költségvetés gondjain alapvetően változtatni nem tudunk – a szabad gazdálkodás lehetőségére a költségvetési szervek körében is. Külön szeretnék arról szólni, tisztelt Ház, hogy vannak úgynevezett kötelező előirányzatok a költségvetésben, amelyet csak a Parlament jóváhagyásával lehet megváltoztatni. Ezek köre – az elmúlt esztendőkben is így volt, s a törvényjavaslatból látszik, most is így van – é vről évre változik. Fontos előirányzatok szerepelnek ezek között, olyanok, mint amilyen az önkormányzatok állami támogatásának különböző jogcímeken történő megállapítása, mint amilyen a különböző pártok, társadalmi szervezetek állami támogatása. Vannak azo nban olyan előirányzatok, amelyek alapvetően befolyásolják azt, mi történik, milyen kötelezettségeket vállal az állam a gazdaság finanszírozásában. Hozzájárule a veszteségforrások részben történő pótlásához, hozzájárule az export közvetlen támogatásához, a termelői célú állami beruházások finanszírozásához. Úgy gondoljuk, nem indokolt, hogy ezek a kötelező előirányzatok kikerüljenek a Parlament jóváhagyási jogköréből, ezért tehát szükségesnek tartjuk, hogy az ún. támogatási előirányzatok változatlanul a k ötelező parlamenti előirányzatok – tehát a csengő számok – körébe tartozzanak. Még egy utolsó gondolat ide a költségvetés gazdálkodási szabályaihoz: nyilván a költségvetés – finanszírozási gondjainak enyhítése érdekében – a jóváhagyott éves előirányzatok i dőarányos egytizenketted részét bocsátja majd a tervek és elképzelések szerint a fejezetek, illetve az önkormányzatok részére a Kormány, illetőleg a Pénzügyminisztérium. Azt gondolom, ez nem vitatható, bár helyenként és időnként okozhat a gazdálkodásban fi nanszírozási likviditási gondokat. Ha már nem vállalkozik arra a Pénzügyminisztérium, hogy a fejezetektől és az önkormányzatoktól éves finanszírozási tervet kérjen, és ehhez igazítsa az állami támogatás odaítélését, akkor legalább azt az esélyt meg kell ad ni, hogy a fejezeteken belül, illetve az önkormányzatokon belül az intézmények megtehessék ezt, és részükre ne egy mechanikus egytizenketted résznyi támogatás jusson havonta, hanem a tényleges szükségleteik – természetesen a költségvetés előirányzatain bel ül elhelyezkedő – , a tényleges kiadások fedezéséhez szükséges előirányzatokat, illetve támogatásokat kapják meg. A második témakör az 1991es költségvetés kérdése. Anélkül, hogy a gazdaságpolitikai program elemzésébe belemennék, szeretném, tisztelt Ház, le szögezni, hogy a szocialista frakció teljesen egyértelműen támogatja azt a törekvést, hogy az eddig követett, sok feszültséggel járó, sok támadásnak kitett, de egyedül eredménnyel kecsegtető szigorú és következetes fiskális és monetáris politika folytatódj ék a magyar gazdaságban. Nincs más választásunk. Én tudom, ez sokak számára nem szimpatikus dolog. Tudom, ennek vannak keserves következményei, de ha a tisztelt Ház arra gondol, hogy – ez elhangzik gyakorta és teljes joggal, hogy – ebben az esztendőben a gazdaság negatív ereményei mellett vannak pozitívak is, mint például a külkereskedelmi mérlegünk, folyó fizetési mérlegünk alakulása, mint például a gazdálkodó szervezetek gyorsabb alkalmazkodása az exportkényszer hatására a változó világpiaci követelményekhez, akkor azt kell mondani, hogy emögött ez a nagyon sokat szidott, kárhoztatott és sokak által nem szívesen látott restriktív pénzügyi politika húzódik meg. Nagy baj lenne, ha
