Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Az adóügyi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitájának folytatása - VONA FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos):
1346 Felszólaló: Dr. Vona Ferenc (MDF) VONA FERENC, DR. (MDF) Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy az előttünk lévő és fekv ő adóstruktúrával, adórendszerrel már 1987ben sem értettem egyet, mégpedig azért nem, mert nem hittem el akkor sem azt, hogy megvalósítja az igazságos közteherviselést. Úgy gondoltam, hogy a családi jövedelemadórendszer sokkal igazságosabb és sokkal jobb lenne. Örülök, hogy Fekete Gyula képviselőtársam ugyanígy látja a helyzetet. Az azóta eltelt három év igazolta akkori feltevésemet. Ezért reménykedtem – azt hiszem, hogy több képviselőtársammal együtt – abban, hogy most majd 1991re a jelenlegi adóstruktú ra megváltozik. Sajnos, csalódnom kellett, mert csak kisebb korrekciókon mehetett keresztül, a kormányzat, a Pénzügyminsztérium félt a változásoktól, félt a bizonytalanságtól. Én megértem a Pénzügyminisztérium félelmét, hiszen a kiadási oldal nem csökkent úgy, ahogy kellett volna, a privatizáció – sajnos – nem ment végbe olyan ütemben, ahogy kellett volna. Így a kiadás nemhogy csökkent, hanem növekedett, amely körülbelül 700 milliárd forint bevételt tételez fel, tehát szükség lesz arra a 700 milliárd forint ra, amely az adójövedelmekből be fog folyni. Ez így nagyon logikus. Ezt el is tudom fogadni. De hogy melyik tulajdonosi szférából melyik tulajdonosi réteg viselje a legnagyobb terhet, az továbbra is vita tárgya lehet közöttünk. Nagyon egyeté rtek Palotás Jánossal, Szabó Iván képviselőtársammal, akik azt mondták, hogy bizony, élénkíteni kellene a vállalkozást. Jómagam is ennek a híve vagyok. Valóban a vállalkozási nyereségadót csökkenteni kellene. Mondom, hogy kellene! És nagyon jó is lenne, ha meg tudnánk tenni! De azt hiszem, hogy a legszerényebb számítások is azt bizonyítják – ahogy Békesi úr is nagyon szemléletesen elmondta – hogy a hazai bruttó termelési érték csökkenni fog, a reáljövedelem csökkenni fog, azonkívül – ahogy miniszterelnökünk elmondta – 1991ben körülbelül 4,1 milliárd dollár lesz az a törleszteni való adósságunk, amely mindenképpen 91ben előttünk áll. A következmény egyértelmű. A lakosság reáljövedelmének drasztikus csökkenésével kell számolni. Ezért nyilvánvalóan a kedvezmé nyek, a kivételek csökkentésével kellene megnövelni az adóalapot, ezáltal csökkenthető lenne az átlagos adóterhelés, mérsékelhető lenne az adótábla progresszivitása, és azt hiszem, azzal mindnyájan egyetértünk, hogy ez lenne az igazi. És akkor még nem is b eszéltem a legszerényebb becsléseken alapuló, körülbelül 100 milliárd forintot kitevő eltitkolt jövedelemről, amelynek – sajnos – a behajtására sem az előző három évben, de azt hiszem, 91ben is a Szabó Iván által elmondottak miatt kevés esélyt látok. Jogg al merülhet fel tehát a 0 adókulcsnak a megszüntetése is, hiszen az a 0 adókulcs sokak egybehangzó véleménye szerint csak a magas jövedelműeket preferálja, nekik előnyös. Mégsem lehet ezt a 0 adókulcsot megszüntetni, hiszen ez az alacsony jövedelműek körér e ellentételezés nélkül szinte elviselhetetlen terheket róna. Ugyanis a szociális védőháló lyukai már elég nagyok ahhoz, hogy ezek a kisjövedelműek kiessenek rajtuk, ezt pedig – azt hiszem – senki nem akarhatja. Ezért javasoltuk Török Gábor barátommal, hog y a 0 adókulcs összege igazodjon mindenkor a létminimumhoz, amely jelenleg körülbelül 70 ezer forintot jelent a jelenlegi 5800 forinttal számolva. Teljesen egyetértek Kónya Imrével, hogy az igazságos közteherviselést a végső fogyasztáshoz kötődő adók jele ntik majd az átrendeződésben, mégpedig az ÁFÁnak és a fogyasztási adónak a növelésével. De minderre még várnunk kell 1992. január 1ig. Ezért azt mondom, hogy az elmondottak után és még figyelembe véve azt, hogy az IMF követelése a deficitet illetően előt tünk lebeg, és behatárolja mozgásterünket, azt mondom mindezek után: szavazzunk bizalmat a Kormánynak és magunknak is még a következő évre, mert ez bizony ránk fér! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) :
