Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1330 Októberben a munkanélküliség Magyar országon 61 ezer főre nőtt. A jelenlegi 61 ezer fős munkanélküliség – nagyon nehéz jósolni, de az előzetes számítások szerint – akár kétszeresére, pesszimistábbak szerint háromszorosára is növekedhet 1991ben. Ennek érdekében is mindent meg kell tenni, és az alapkérdés az, hogy a legjobb szociálpolitika mindig a gazdaságpolitika, de amikor a gazdaságpolitika nem képes valamit kezelni, akkor elkerülhetetlenek a szociálpolitikai intézkedések. Ha arról beszélünk, hogy súlyos válság közepette van remény, akkor a remények közé feltétlenül oda kell sorolnunk azt a bizonyos egymilliárd dolláros aktívumot a külkereskedelmünkben és külkereskedelmi alkalmazkodóképességünket. Oda kell sorolnunk a magánszektor dinamikus növekedését, valamint a vállalkozói jövedelmek és a befektetések növekedési lehetőségét. Ide kell sorolni azt is, hogy a volt szocialista táborba, tehát ebbe a keletközépeurópai térségbe beáramló nyugati tőke fele Magyarországra érkezett, és ennek az egymilliárd dollár körüli összegnek a kétharmada ebbe n az évben. Célunk csak az lehet, hogy a privatizációt minél gyorsabb ütemben folytassuk – és itt megemlíthetjük azt, hogy az eddig jóváhagyott átalakulás 23 milliárd körüli összegű értékesítése már 11 milliárd forint értékben jelentkezik, és az aktív priv atizációs programban 110 milliárd forint meghirdetésével 800 jelentkező van már, akik bizonyos elkötelezettséggel jelentkeztek. Pozitívum az, hogy a piacgazdaság intézményei kialakultak és kialakulóban vannak, de még nem elég alkalmazkodó ehhez bankrendsze rünk, és nem elég alkalmazkodó gazdasági életünk egésze – azonban az alapok megvannak. És ehhez hozzáteszem azt, hogy összehasonlítva bármelyik keletközépeurópai országgal, minden belső válság, minden belső vita ellenére, a demokrácia intézményrendszerei vagy intézményrendszere Magyarországon áll a legjobban. A többpárti parlament – nem kell ehhez dicsérni magunkat, talán nincs is rá okunk – az összehasonlítást vállalhatja bármelyik új, újonnan megválasztott parlamenttel. Beszélhetünk arról, hogy felállta k az önkormányzatok. Mi tudjuk a vitákat, tudjuk a nézetkülönbségeket. De ha ezt úgy látjuk, hogy kormány és önkormányzatok, Parlament és intézményrendszer áll – és reméljük működik – , akkor ez is hozzátartozik. Ha a politikai kérdésekben erről szólunk, ho gy a politikai nézetkülönbségek válságban, szociális feszültségekkel jelentkeznek munkaadók és munkavállalók között, nem feltétlenül tisztázott körülmények között – ami részben az állami struktúrából, annak örökségéből következik – , és összehasonlítjuk azo kkal a feszültségekkel, amelyek más országokban, a szomszéd országokban vannak nemzetiségi, etnikai kisebbségi és egyéb kérdésekben, akkor hazánk még mindig a nyugodt országok közé tartozik. És ha arról szólunk, hogy milyen esélyünk van, akkor érdemes azt is megemlíteni, hogy bármelyik nyugati megfigyelők – nem számítva természetesen az egyesített Németországot – még mindig Magyarországot tartják a legesélyesebbnek, az átalakulás legesélyesebb modelljének. Ez egy olyan úttörő szerep, amire még történelmi pé lda, előkép nincs; hasonló utat még senki nem járt meg, mint amit mi teszünk. A nyugati támogatásról természetesen helyes, ha nem légvárakra építünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok nyugati politikus és gazdasági szakember inkább azt mondja, halat fogni szeretnének bennünket megtanítani, nem pedig halat adni nekünk. A vissza nem térítendő támogatások összege természetesen elsősorban különböző tervekre, különböző segélyekre – PHAREprogram és egyebek – épül, amelyeket a következő esztendőben is megk apunk. Nekünk, természetesen, biztosítanunk kell áruink részére – méghozzá nem a legjobb minőségű áruink vannak általánosságban – a piacokat, de a nyugati piac kemény piac, ahová nekünk megfelelő hitelfeltételeket is kell teremteni, és ennek érdekében meg kell állapodnunk abban, hogy megfelelő, elfogadható költségvetésünk is legyen, és a fizetőképességünket is fenntarthassuk. Reális esély a nemzetközi pénzügyi intézményektől 1991ben másfél milliárd hitel biztosítása, amivel biztosítani tudjuk az ország hit elképességét. A legfejlettebb huszonnégy országtól, akiktől támogatásra számíthatunk, további hitelt kértünk a jövő év biztonságos finanszírozásához. Arra az
