Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1328 De amikor a súlyos gondokról szólok, akkor beszélnem kell arról is, hogy a KGST, amelyik összeomlott, összeomlóban van, súlyosan deformálta a magyar gazdasági életet éppúgy, mint a többi keletközépeurópai, vagy keleteurópai országot, hiszen egy állami c serekereskedelmet jelentett. A költségvetés túlzott tehervállalása mindebből a struktúrából következik. Szóljunk azokról a csapásokról és azokról a kihívásokról, amelyek most és a következő évben bennünket sújtanak. Mindenki tudja, hogy mit jelentett az as zály, mindenki tudja, hogy mit jelentett a golfháború, illetve a golfháború veszélye és maga a blokád, mit jelentett nekünk a kuvaitiiraki krízis, és mit jelenthet, ha lesz golfháború, vagy ha a blokád elhúzódik. Mit jelent a KGSTpiac összeszűkülése? Ez azt jelenti, hogy 1991re súlyos kihívások, súlyos csapások várnak ránk akkor, amikor az ország békés átállásáról, békés átalakulásáról beszéltünk, és annak reményében fogtunk munkához. Ha újabb számadatokat mondunk, akkor meg kell említeni, hogy deformált a ez az állami cserekereskedelem a magyar gazdaságot is. Hosszú távon a konvertibilis elszámolás a Szovjetunióval és más keletközépeurópai országokkal a magyar gazdasági életet jótékonyan fogja hatni hosszú távon, életképessé teszi a világpiacon, de jele nleg, ha összegezzük azt, hogy a konvertibilis elszámolásra való átállás, az olajáremelkedés, az aszálykár következményei 1991ben újabb kétmilliárd dolláros veszteséget jelenthetnek a magyar gazdaságnak, ez a lakossági fogyasztás 10 százalékával egyenlő, közgazdászaink számításai szerint. 1991 – ha mindezeket a számokat valaki figyelemmel kíséri – a súlyos megpróbáltatások esztendeje, amelyet együtt kell – és a tisztelt Háznak, kormánypártoknak, ellenzéknek, függetleneknek együtt kell – tudni kezelni, mer t itt többről van szó, magáról – ismétlem – a parlamentarizmusról és a parlamenti kormányzásról, amit célul tűztünk magunk elé. Ha a célkitűzésekről – mely nem egy szép szó – beszélünk, akkor természetesen arról kell szólni, amiben egyetértés is van. Egyet értés van abban elvileg, hogy a vállalkozásélénkítés cél, mert enélkül nem jutunk előre. De rendkívül fontos cél a pénzügyi fegyelem megtartása és rendkívül fontos cél a takarékossági intézkedések megtétele, kikinek saját területén. Amikor mi valamennyien beszéltünk a piacgazdaságról, annak szociális elkötelezettségéről, akkor mindnyájan a piacgazdaság mellett köteleztük el magunkat, mint egyetlen járható út mellett, és ennek társadalmiössztársadalmi érdekrendszerbe való illesztése mellett is lándzsát tör tünk. Egyetértünk abban, hogy a magántulajdonnak kell dominálnia a magyar gazdasági életet. Ehhez privatizációra van szükség: és a privatizáció, a befektetések, a külföldi tőke, a működő tőke behatolása és az itthon felhalmozott, az egyes polgároknál meglé vő pénzösszegek iránti befektetési kihívás az, amit szintén biztosítanunk kell, és itt kerül sor a tulajdonviszonyok rendezésére is, mert ha a tulajdonviszonyokat nem tudjuk rendezni, akkor senki nem fektet be bizonytalanba, se külföldi, se hazai. És ezt a kérdést meg kell oldani, mert ha nem oldjuk meg, akkor minden bizonytalanná válik. Nekünk garanciát kell nyújtanunk arra, hogy aki itt befektet, az hosszú távon vagy rövidebb távon ezt a nyereség reményében teheti. Rendezetlen tulajdonviszonyok mellett mi ndez lehetetlen, és ezért fontos, hogy végrehajtsuk a tulajdonviszonyok rendezését, és itt – a kormányzat álláspontja szerint – amikor a privatizáció érdekében mindent megteszünk, a tulajdoni kárpótlás elvét valljuk, azt is a kistulajdonos javára degresszí v jelleggel, és úgy, hogy ne legyen inflációgerjesztő, és csak olyan szabályozásokkal, amelyek ezt lehetővé teszik. Erre vonatkozó javaslatunkat is az Országgyűlés elé terjesztettük. Arra kell törekedni, hogy az ország gazdasági életének fellendítése érdek ében az ár, bér, külkereskedelmi liberalizálás és a devizaliberalizálás bekövetkezik. Csak ezzel érhetünk el eredményt, és csak ezzel tudunk bizalmat ébreszteni akkor is, ha ennek természetesen megvannak a
