Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1274 Bármily fájdalmas, azt kell mondanom, a jövedelemcentralizáció mérséklésének nincsenek meg a feltételei 1991ben. Más kérdés, hogy vajon szabade, elviselhetőe a jövedelemcentralizáció növelése. Erre a későbbiek során majd még szeretnék visszatérni. És végül a harmadik ok, ami miatt a gyökeres rendszerbeli változtatásnak nincsenek meg a feltételei a jövő esztendőben – tisztelt Ház – , csökkenő reáljövedelmek, csökkenő életszínvonal, csökkenő fogyasztás mellett a jövedelemtulajdonosok és a lakosság egyes rétegei közötti teherelosztást alapvetően megváltoztatni nem egyszerűen gazdaságpolitikai hibát jelentene. Olyan robbanáshoz vezethet ne, amit azt gondolom, mindannyian szeretnénk elkerülni. Ha már most a beterjesztett törvényjavaslatokban javasolt módosításokat tekintjük, akkor engedjenek meg nekem minden bizonnyal sok támadást kiváltó kitekintést, de nem tudom megspórolni. Örültem voln a, hogyha akár az expozé, akár az előterjesztés legalább néhány mondat erejéig megemlékezett volna arról, hogy a magyar adórendszer korszerűsítési programjának gondolata és a világ nem most kezdődik. Tudom, nem szokás az elmúlt Kormány teljesítményeit dics érni, annál inkább szidni azt, ámde mégis megmondanám, hogy egy olyan hároméves adókorszerűsítési programot már egyszer jóváhagyott az elmúlt esztendőben a régi Parlament, amely 1991re konkrét változtatásokat írt elő. Hat ponton. Az első a kedvezmények, m entességek szűkítése, az adóalapok bővítése és az így nyert fedezettel a centralizáció mértékének, a progresszió értékének a csökkentése. Hogyha megnézik a személyi jövedelemadómódosítási javaslatokat, ebből semmi nem valósul meg 1991ben. A második dolog a teljes körű bérliberalizálás, azaz a vállalkozási nyereségadón belül az úgynevezett bérnövekményadónak a megszüntetése. Ha megnézik a vállalkozási nyereségadó törvényjavaslatot, ebből semmi nem valósul meg. A harmadik dolog az amortizációs rendszer kors zerűsítése a vállalkozói nyereségadón belül azért, hogy ne tőkejövedelmeket kelljen adóztatnunk, és ne a tőkét kelljen amortizáció címen megadóztatnunk. Semmi nem valósul meg 1991ben a javaslatok közül. A negyedik dolog a személyijövedelemadótábla valori zálása a mindenkori bérinflációhoz és nem az árinflációhoz igazítva. Megnézik, nem valósul meg 1991ben. A következő elem az új földadótörvény kidolgozása, összhangban a nagyüzemi és a kisüzemi földműveléssel, egy évet késik. És végül az utolsó, az állami vagyon utáni részesedés új alapokra helyezése, vagyonarányos nyereségalapjára helyezése, aminek feltétele az új számviteli törvény megalkotása: ez is 1992re marad. Félreértés ne essék – tisztelt Ház – , én pontosan tudom, az a meggyőződésem, hogy ezt a hat pontban fölsorolt és egyszer már elhatározott lépéstömeget 1991ben hiánytalanul nem lehetett volna megtenni. Nem lehetett volna megtenni, hiszen valamennyi lépés végrehajtása körülbelül 4045 milliárd forinttal csökkentette volna a jövedelemcentralizáció t, ennek igazán nincsenek meg jövőre a feltételei. De néhány lépést ezekből vállalni, kidolgozni, ideterjeszteni és megvalósítani, igen tisztelt Ház, ezt lehetett volna. És nem kellett volna elölről kezdeni. Azok a kritikák tehát, amelyek arról beszélnek, hogy itt ebben az esztendőben e program végrehajtásában késünk legalább egy esztendőt – ezek a kritikák – , nem alaptalanok, ezek jogosak. És erre nem a háttérben meghúzódó gazdasági feszültségek adnak magyarázatot. Egész egyszerűen azok a reflexek, hogy mi ndent el kell vetni, amit elődeink elképzeltek, kigondoltak, és megoldani javasoltak. Hogyha az adószerkezetet tekintjük – tisztelt Ház – , érdekes tapasztalatokhoz jutunk. Hosszú távon arról beszélünk, hogy a jövedelem típusú adók részarányát kell csökkent enünk, és a fogyasztáshoz kötődő adók részarányát kell emelnünk. Igen, ez a jövő, ez a korszerű, ez Európa,