Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
1271 olyan módosító indítványokkal tudjuk segíteni a kormányelőterjesztés megvalósítását, amel y valóban kivezeti hazánkat a gazdasági bajból! Hadd legyen szabad megmondanom, hogy nekem mindjárt van egy harmadik álláspontom ahhoz képest, ami eddig elhangzott, mert az én meggyőződésem az, hogy a mi egész törekvésünk a gazdasági helyzetünk helyrehozat alával kapcsolatban tulajdonképpen abból kellene hogy kiinduljon, hogyan tudjuk mi a piacbővítés gondolatát megvalósítani akkor, amikor mi a piacgazdaság kiépítésére törekszünk; hogyan lehet a piacbővítést a mi eszközeink között megvalósítani akkor, amikor belföldi kereslet nincs, belföldi lehetőségeink nincsenek, a belföldi adósságállományunk is csillagászati összegeket ért el?! Nyilvánvaló, hogy egyetlenegy kitörési pont mutatkozik ebben a rendkívül beszűkült lehetőségben, ez pedig az export területén van meg! De az export területén is csak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari export az, ahol valóságos kitörési pontja van ennek az országnak! Én tehát tulajdonképpen az előterjesztésektől eltérően – és a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövets égének gazdasági elképzeléseitől eltérően – azt a megoldási javaslatot tárom a Parlament elé, hogy úgy kellene az adórendszereinket kialakítani, hogy valamennyi gazdasági erőt, amit ebben az országban összpontosítani lehet, a mezőgazdasági és az élelmiszer ipari exportra összpontosítsuk! Ez legyen a mi kitörési pontunk, és minden hitelt, minden segélyt, minden gazdasági lehetőséget ide összpontosítsunk, mert ez igen gyors és látványos eredményekkel kecsegtet! Az összes többi – akkor, amikor itt mi majd tétel esen végig fogunk menni az egyes adónemeknél, és megvizsgáljuk konkrétan, hogy százalékosan hogyan mutatkozik ez meg, látni fogja az igen tisztelt Ház – kecsegtethet valamikori eredménnyel, valamikori reménnyel, de nyilvánvaló, hogy gyors megoldást csak az általunk kínált mezőgazdasági és élelmiszeripari export elősegítése jelenthet! Azért emelem ezt ki, igen tisztelt Ház, mert akkor, amikor ezt a lehetőséget felvetem, hadd mutassak rá arra, hogy hallatlan lehetőségek mutatkoznak éppen a kisgazdaföldprogra m megvalósítása kapcsán… (moraj) … ennek a gazdaságélénkítő tevékenységnek a bevezetésére. És miután Önök által is nagyon jól tudott, hogy hiába fogunk az ipar területén bármilyen eredményeket elérni, bármilyen adókulccsal is segítsük ezeket elő, akkor sem fogunk tudni a nyugati piacra olyan erővel betörni, ami a mi jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetünkben valódi segítséget jelentene. Ezért tudom változatlanul ajánlani azt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari export éppen adókulcsokkal való megs egítése kapcsán is érjük el azt, hogy a lehetséges piac felé áramoltassuk a mi valamennyi lehetőségeinket. Ez pedig a széthulló szovjet köztársaságokkal folytatandó barterüzletek, koncessziós üzletek, csereüzletek, amelyek a mi élelmiszeripari és mezőgazd asági exportunkat nagyban elősegítenék. Hadd legyen szabad rámutatnom: feltétlenül szükség van arra, hogy az adópolitikánkat és a hitelpolitikánkat összhangba hozzuk. Én a Kormány előterjesztésével kapcsolatban a legnagyobb gondokat épp ott látom, hogy ez a kétfajta politika nincs igazán összhangba hozva. Hogy erre megint csak egy mezőgazdasági példával szolgáljak, addig, amíg a mezőgazdaságban köztudottan 1012%os haszonra lehet szert tenni, ugyanakkor a mi hitelpolitikánk következtében most már 30% körül i kamatok vannak, addig mezőgazdaságban vállalkozni egyenlő az öngyilkossággal! Pedig rámutattam arra, hogy ez az egyetlen kitörési pontja volna az országnak! Tehát igenis, akkor, amikor a konkrét adónemeket meg fogjuk vizsgálni, különösen a mezőgazdasági vállalkozások megsegítésének gondolatából kell kiindulnunk, mert ha mi a mezőgazdasági vállalkozásokat – például, csak egy felvetés – öt évre adómentessé tennénk, és rászorítanánk a mezőgazdasági vállalkozókat arra, hogy a lehetséges szovjet – vagy volt sz ovjet – piac felé orientálódjanak, kössenek úgy csereüzleteket, mint ott már egykét nagyon ügyes egyéni kezdeményezés kapcsán láttam, akkor tulajdonképpen valutakitermeléssel, értékes nyersanyagok behozatalával hallatlan injekciót adhatnánk az egész gazda ságunknak!
