Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 4. kedd, az őszi ülésszak 22. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, illetve az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, illetve a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény... - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1268 Másodszor: A Matolcsy – Palotásféle vonalból olyan hurráoptimizmus, olyan csodavárás sugárzik, amely a szakmájukat komolyan vevő közgazdászok számára alighanem érthetetlen. A kínálati oldali iskola olyan illúzióit ismételgetik, amelyeket az Amerikai Egyesült Államokban az 1980as évek elején a gyak orlat egyértelműen megcáfolt. Ott ugyanis kiderült, hogy az adókulcsok jelentős csökkenése nem jár a gazdasági teljesítmények azonnali, gyors növekedésével. Újabban az elméleti gazdasági modellek is öt év körülire teszik a kínálatélénkítő gazdaságpolitika ilyen hatásának kibontakozását. Addig az adócsökkentés a kínálatot nagyon kevéssé, a keresletet annál inkább növeli, tehát az ezt alkalmazó országok növekvő hitelfelvételre szorulnak. Azóta az Egyesült Államok körülbelül kétezer milliárd dollárral adósodot t el, kifelé. Ha nekünk is lesz most ilyen lehetőségünk, akkor mi is bevezethetjük azonnal a kínálatélénkítő gazdaságpolitikát. Ezeket a gyakorlati és elméleti eredményeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Hazánk gazdasága rendkívül súlyos válságba n van. Mindannyian szeretnénk hinni e válság valaminő "csodamegoldásában". Ilyen azonban nincs, és akkor sem lesz, ha a csoda eljöttét a miniszterelnökség államtitkára és a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke ígéri. Természetesen helyes az általuk f elvetett megoldás fő vonala: a privatizálás és a magánvállalkozás ösztönzése, a gazdálkodási feltételek, köztük a nagyon fontos adórendszer korszerűsítése. A gazdasági növekedés beindulása azonban így is nehéz, fájdalmas folyamat lesz, jövőre pedig, és val ószínűleg még 1992ben sem lesz hazánkban komoly gazdasági növekedés. Ennek a feltételei egyszerűen nem állnak rendelkezésre. Az összkereslet korlátozását ezért egyelőre nem lehet feladni. A kínálat ösztönzését e szigorú korlát tiszteletben tartásával kell megvalósítani, amely azt is jelenti, hogy csak korlátozottan lehet megvalósítani. Mindennek igen fontos következménye, hogy a magánvállalkozások kedvezményezésére irányuló intézkedéseknek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása mellett nem szabad elhanya golni jövedelemelosztási hatásaikat sem. Mire gondolok itt? Palotás János a magánvállalkozások és csak a magánvállalkozások adójának jelentős mérséklését javasolja, mert ez szerinte a fejlődés radikális megoldásának a kulcsa. Egyfelől azonban ez az eredmén y – a valóban nagyon radikális és hamarosan bekövetkező gyorsulás – nem valósulna meg, ha a javaslatát a Ház elfogadná. másfelől – és épp az előbb elmondottak fényében az nagyon fontos – bárki adókedvezménye valaki más magasabb adóját jelenti. Adott esetbe n az állami vállalatok és az ezeknél dolgozók magasabb adóját. A magam részéről régesrégen szószólója vagyok a magángazdálkodás bátorításának, volt is emiatt elég konfliktusom a pártállam ideológusaival. Viszont az sem lelkesítene, ha most a korábbi színd arabot fordított szereposztásban játszanánk: a magángazdálkodás szükséges ösztönzése átcsapna az állami vállalatok mesterségesen magas adókkal való lepusztításába, így végső soron a dolgozóikkal szembeni állampolgári megkülönböztetésbe. Az állami vállalato kat ugyanis lehetőség szerint gyorsan privatizálni kell, nem pedig kiszipolyozni. Az elmondottak persze egyáltalán nem jelentik azt, hogy nem lehet ösztönzőbb adórendszert kialakítani, és a magángazdálkodást megfelelő, célzott eszközökkel élénkíteni. Arra azonban feltétlenül rá szeretnék mutatni, hogy az ezt célbavevő radikális programot nem lehet a Rabár Ferenccel szembeszegülő Matolcsy György vívmányának tekinteni. A piacgazdaságra való fordulatszerű áttérés radikális programját – gyors liberalizálás, az adónövelés elkerülése, az adórendszer alapos reformja – augusztus közepére éppen a Pénzügyminisztérium dolgozta ki, ezt sosem hozták a Ház tudomására, csak a sajtó tudta véletlenül kiszivárogtatni, hogy ilyesmi történt, és ilyen viták voltak. Nos, ezt a ra dikális programot a Kormány más tagjai azzal a fatális értetlenséggel vetették el, hogy ez az SZDSZ sokkterápiája, ehelyett jobb a lassú, fokozatos átmenet. A vég nélküli vitában a program egyre inkább elszürkült, ezt követően pedig, hogy a Kormány hivatal os programjaként – a Matolcsy vezette gazdaságpolitikai titkárság gondozásában – szeptember végén megjelent a nemzeti
