Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. december 3. hétfő, az őszi ülésszak 21. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - PÁL JÓZSEF (MDF)
1201 De tudták ezt mások is. És az új hatalmi érában legfelsőbb szinteken megszületett a döntés. A következő k lasszikus mondatot, ugye, képviselőtársaim, senki sem fogja keresni a "ki mondta, miért mondta" című kézikönyvben, hiszen ismert a személy is s az is, hol, mikor, miért mondta. Ez a mondat így hangzik: Innentől kezdve nem tárgyalunk, hanem lövünk. Az elhat ározás tehát kész. Már csak a terv és a kivitelezés hiányzik. Az ördögi terv végrehajtásának salgótarjáni változata röviden így rekonstruálható: az akció célja megfélemlítés, kussoló nép. Módszere a legteljesebb cinizmus, eszköze fegyverek. Végeredmény: el rettentő halottak. Ma már pontosan bizonyíthatóan a munkásszolidaritás eszméjével éltek vissza a tervezők. Letartóztatott társuk szabadon bocsátása érdekében hatalmas munkástüntetést hívtak össze rejtve maradt szervezők a megyei rendőkapitányság elé. A feg yvertelen tömegre nem kellett célzott lövéseket leadni, az embersűrűben kedvére kaszálhatott a géppisztoly, hamar ürült a tár, közismerten nagy a tűzgyorsasága a PPSnek. Aztán még a golyószórók is. Jutott idő a tárcserére és újabb sorozatra is, hiszen az áldozatok nem menekülhettek, csapdában voltak, a futás lehetőségei mindmind beleestek a tüzelési sávba. Különben is a fegyverzajhoz nem szokottak azt sem értették, mi történik, a férfinép még csakcsak, de a szerencsétlen nők! Sokan addig sikoltoztak rémü letükben, míg le nem terítették őket. Egyáltalán, van valakinek módszere arra, miként viselkedjék, milyen testhelyzetet vegyen fel például egy szülésre igyekvő kismama, ha golyózáporba keveredik? Most nincs megoldás, csak a kettős halál vagy a véletlen sze rencse. Egy diáknak a latin könyvében fáradt el a lövedék, terror és kultúra ritka frigyeként. De a pesti felbolydulásból szülei óvószárnya alá menekült elsős egyetemista, aki éppen a szenet lapátolta, átlőtt fejjel bukott a fekete gyémántra. Fekete és pir os együtt, városom színei. Alig néhány perc, és halottak, sebesültek hevertek mindenfelé és vér, iszonyatos mennyiségű emberi vér. Egy sebészorvos visszaemlékezései szerint a genfi konvenció által már régesrég betiltott robbanótöltetek, ismertebb nevén dum dumgolyók miatt, ami nem csupán átüti a testszövetet, hanem tép, roncsol, szakít. Úgy tartják, 131en vesztették életüket a testvérgyilkosság során, mert az volt – munkást lövettek munkással. Tisztelt Képviselőtársaim! A fegyverropogás és a jajveszékelés máig hatolóan eleven valóság. Tavaly ilyenkor többek között Rácz Sándor mondott beszédet. Magam is ott voltam a sortűz terén, hallgattam az összegyűltek lélegzetének páráján át a hideg decemberi délutánban a kétségbeesett szónoklatot. A nappalos műszak vég e volt, a déli városrész üzemeiben áramlott fel a munkásság. Azt hittük csatlakoznak majd, esetleg néhány perc erejéig megállnak. Ez csak kivételesen fordult elő. A tovasietők fülébe szó szerint ezt kiabálta Rácz Sándor: "Munkás Testvéreim! Be kellene, hog y szakadjon a tér, annyian kellene, hogy itt álljatok. Miért nem vagytok itt, miért féltek még mindig?" Tudta ő – hogyne tudta volna a választ, a terror és a megfélemlítés megteremtette a gyümölcsét. Ráépült erre egy szemérmetlen történelemhamisítás is. A népi emlékezet mélyén azonban ott élt a történések valóságos rendje és értelme. Nálunk mindmáig járja egy népi gondolat: cinikusnak vélnénk, pedig inkább Örkény István szintű telitalálat. Íme az események hiteles összefoglalása: "Fasiszta bányász csőcselék – hónuk alatt friss kenyérrel – rátámadott a téren békésen lövöldöző pufajkásokra." Ma már persze ennél többet is tudunk, a salgótarjáni sortűz különbözik a Kossuth téritől és a mosonmagyaróváritól. Mindkét helyen a megbukott rezsim kétségbeesett önvédelmé ről volt szó, a salgótarjáni esetében azonban a berendezkedő új hatalom sújtott le. Több történész egybehangzóan állítja, hogy nem elszigetelt jelenségről, helyi véletlen, önkényes atrocitásról volt szó. Gosztonyi Péter például kimutatja, hogy láncszerűen kapcsolódik egymáshoz a tarjáni, az egri, a hódmezővásárhelyi, ózdi, kecskeméti, gyulai és másutt ekkortájt lezajlott eseménysor. Ugyanerre a következtetésre jutott az ifjú Schiffer Pál által vezetett filmes alkotói stáb is, akik két dokumentumfilmet is sz enteltek a tarjáni ügynek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyivel talán sikerült megértetnem, hogy miért kértem szót. Választókörzetemben sokan úgy tartják, a mi halottaink ama bizonyos jelképes koporsóban a nemzeti gyásznapon, június 16án nem kerültek az ör ök nyugalomba. Néhány bátor filmes,
