Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
1182 volna ismételten azzal, hogy a stabilitás olyan mértékben fontos elem jelen pillanatban, talán nem i s az infláció kérdése az, amit ellenérvként ez ellen a kormányjavaslat ellen fel lehet hozni, hanem az, hogy feltétlenül stabilnak kell egy ilyen rendszernek lenni, és nem szabad azt a látszatot sem kelteni, hogy az 50 millió forint törzstőke alatti, tehát kisebb társaságok alapítását a magyar Kormány, illetve a magyar törvényhozás nem kívánja támogatni. Úgy érzem, ennek még a látszatát is el kell kerülni! Tehát összefoglalva: szeretném azt javasolni és a Kormánynak megfontolásra ajánlani, hogy ezeket a ked vezményeket tartsa – amennyire lehet – életben. A 20%os kedvezmény törlése az, amiről úgy érzem, még valamilyen formában elfogadható és indokolható, de az alapítói vagyon változtatását semmiképpen nem javasolom. Kérem, hogy ezt a módosítások elbírálása so rán a Kormány vegye figyelembe. Ezen túlmenően rendkívül pozitívnak tartom a törvény többi alapelvét, különösen az engedélyeztetési eljárás procedúrájának a megszüntetését és a Kormány diszkrecionális jogának megszüntetését, amelyet igen sok külföldi befek tető kifogásolt az elmúlt időszakban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Darvas Iván képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Darvas Iván (SZDSZ) DARVAS IVÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen. Eln ök Úr! Mélyen tisztelt Ház! Kedves Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, nincs ember sem itt a teremben, sem az egész országban, aki ne értene egyet azzal, amit Kádár Béla miniszter úr expozéjában erről a törvényről előadott. Mindenki nagyon jól tudja természetes en, hogy beáramló működő külföldi tőke nélkül soha nem sikerülhet a magyar gazdaság szanálása! Egyetlenegy megfogalmazásához szeretnék csak egyfajta kétellyel hozzászólni. Ha nem is pontosan idézem, de valami olyasmit értettem, mintha azt mondta volna mini szter úr, hogy "a külföldi tőke becsalogatására más eszköz nincs, mint a külföldi tőkések preferálása", tehát adókönnyítések et cetera, et cetera. Kedves Hölgyeim és Uraim! Nekem a napokban módom volt egy hivatalos delegáció tagjaként egy rövid látogatást tenni ÉszakRajnaVesztfália tartományban Németországban, a tartományi kormány, illetve a tartományi főváros, Düsseldorf városi vezetősége vendégeként. Számos beszélgetésben volt részem, nagyon érdekes beszélgetéseket folytathattam komoly és meghatározó sz erepet játszó politikusokkal is, és ezekben a beszélgetésekben éppenséggel miniszter úrnak e megfogalmazására olyan két gondolat kristályosodott ki, amely nem teljesen azonos, nem teljesen cseng össze miniszter úrnak ezzel a megfogalmazásával. Távol álljon tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben is abban a színben tűnjek fel, mintha én tanácsot szeretnék adni – gazdasági ügyekben pláne! – a Kormánynak, mégis arra kérem, engedjék meg, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a lényegét megosszam itt Önökkel, Hölgyeim é s Uraim, és közös megfontolás tárgyává ajánljam. Miben csúcsosodtak ki végül is ezek a megbeszélések? Ezek az én beszélgetőpartnereim kétségtelenül elismerték mindnyájan, hogy igenis, a nyugatnémet, de legalábbis az északrajnavesztfáliai tartományban élő nagytőkések nagy része nagy érdeklődéssel figyeli ugyan a magyarországi változásokat, de egyfajta tartózkodással viseltetik és egyelőre kivár. Arra a nyílt kérdésemre, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mit kellene nekünk tennünk ahhoz – kérdeztem – elméle tileg, hogy ez a tartózkodás megszűnjék, és hogy ez a beáramlás meginduljon, nem véletlen, hogy éppenséggel a következő derült ki, számomra legalábbis. Lehet, hogy félreértettem, de mégis engedjék meg, majdhogynem egy az egyben közöljem ezeket a gondolatok at.Legelső akadályként az önbizalom hiányát említették az urak. A következővel lehetne ezt megvilágítani: addig, amíg valaki saját magában nem bízik annyira, hogy kockázatokat vállaljon,
