Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1177 külföldi tőke érdeklődésének a homlokterébe került Magy arország és körülbelül egy, háromnegyed éve most jutunk el arra a szintre, hogy a külföldi tőke megtanulta azt, ha Magyarországra jön, ha Magyarországon beruház, akkor milyen jogszabályi feltételek között tud működni. Én nem kívánok belemenni abba a vitába , amely az elmúlt időben a külföldi sajtó és a Kormány között zajlott, ennek a lényege az, hogy a külföldi sajtó egy része bírálta a Kormányt a gazdaságpolitikáért, a Kormány pedig idehaza a nyilatkozatokben ezeket cáfolta. Én erre szeretném felhívni a Kor mány, az Országgyűlés figyelmét, hogy a külföldi tőke képviselői nem a Kormány idehaza adott nyilatkozatait vizsgálják, hanem a külföldi sajtót olvassák, a külföldi szaklapokat tanulmányozzák, tehát rendkívül fontos az, hogy a külföldi sajtóban Magyarorszá g megítélése kedvező legyen. Úgy érzem, hogy az a javaslat, amit a Kormány letett az adózás tekintetében – és nem győzöm hangsúlyozni: függetlenül attól, hogy ez önmagában jó vagy önmagában nem jó javaslat, azt az üzenetet hordozza a külföldi tőke felé, ho gy Magyarországon még mindig jogbizonytalanság uralkodik, azok a feltételek, amelyek közepette a külföldi tőke mozogni tud, ezeket évente megváltoztatják. Feltéve tehát, hogy sok külföldi vállalkozó már hónapok óta gondolkozik azon, hogy Magyarországra ber uházzon, de a végső döntést nem hozta meg, csak a kalkulációt kezdte el végezni, ezeknek a vállalatoknak nagy része félő, hogy meg fogja magát gondolni, mert azok a jogszabályok, amelyek alapján a kalkulációt megkezdte, holnaptól kezdve nem lesznek érvénye sek. Szeretném tehát a Kormány figyelmét felhívni a stabilitásra mint értékre, kivált az adózás területén. Egyetlenegy kivételt szeretnék említeni az adózás tekintetében, amely területen osztjuk a Kormány előterjesztését. Ez pedig az – amint Kádár miniszte r úr szavaiból is kitűnt – , meg kívánják szüntetni azt a jogszabályi lehetőséget, hogy a Kormány vállalatokkal úgymond alkut folytasson a fizetendő adó mértékéről. Ez valóban rendkívül szkeptikus állapotokat hozott létre, és nem kívánatos. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy valamilyen status quo e területen kialakult: néhány vállalatnak a Kormány megadott olyan adókedvezményeket, amelyeket a jogszabály önmagában nem támasztott alá, és feltehető, hogy ezeknek a szerződéseknek – ha szabad így mond anom – a részletei külföldön ismertek, tehát nem lehet kizárni, hogy mások is jelentkeznek, hogy hasonló kedvezményeket nyerjenek el. Ezért én fölvetem annak a lehetőségét, és kérem a Kormányt, fontolja meg, hogy nem lennee célszerű azokat az elemeket, am elyek ezekbe a szerződésekbe bekerültek – a beruházott tőke mennyiségéről, a nyereségnek a visszaberuházásáról volt szó, ha jól tudom, bizonyos számú alkalmazott foglalkoztatásáról volt szó – megfogalmazni egy normában, és a törvényjavaslatba beépíteni. H a a külföldi vállalatok azokat a feltételeket teljesítik, amelyeket az ismert vállalatok megkaptak, a jövőben is megkaphassák – tehát nem egy alku következményeképpen, hanem a törvény rendelkezései alapján. Sokat gondolkodtunk azon, benyújtsunke módosító javaslatot a törvényjavaslattal kapcsolatban, és végül úgy döntöttünk, hogy e javaslat tekintetében nem tesszük – legalábbis pártfrakciószinten nem. Ennek az oka alapvetően az, hogy nyilvánvaló a törvényjavaslat, illetőleg a még tárgyalandó adózási törvén yjavaslatok összefüggése a költségvetési törvényjavaslatokkal. Ha nem lennének adózási törvényjavaslatok, akkor is kétséges lenne a költségvetési törvényjavaslat helyzete. Nem akarjuk e tekintetben a Kormány helyzetét tovább nehezíteni. Úgy véljük azonban, hogy ha az általunk elmondottakat a Kormány megfontolja, és esetleg saját maga átalakítja a javaslatát, talán könnyebben tudnánk elfogadni ezt a törvényjavaslatot, és ezáltal a költségvetésre gyakorolt hatása is ilyen tekintetben kisebb lenne. Befejezéské ppen, ha tetszik, ilyen apróságot hadd említsek meg – és ezt nem tenném, hogyha az illetékkódex tárgyalása során nem találkoztam volna számtalan esetben azzal, hogy a Parlament kodifikál, mégpedig oly módon, hogy a Kormány előterjesztéseinek nyilvánvaló hi báit kijavítja. Ezt én rendkívül aggályosnak találom, mert ha a Parlament "illetve", "és" "vagy"okon vitatkozik, akkor elveszi az időt, elveszi az energiát a politikai viták elől – márpedig a Parlamentnek egy
