Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ)
1122 Hiszen például a gépjárművek tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték lehetne magasabb is. Tekintettel az inflációra és az elöregedő járműparkra, a növekvő gépkocsiárakra, valamint figyelemmel arra, hogy a hengerűrtartalom nem változik, az illeték úgyis egyre csekélyebb százaléka lesz a gépjármű vételárának. Mellesleg, aligha a legszegényebb rétegek fogják mostanában csereberélni autóikat. Indítványozom tehát, hogy a dr. Balás István által javasolt új 23. § (1) bekezdésében az illetéket három évnél fiatalabb gépjárművek esetében köbcentiméterenként 10 forintban, háromhat év közötti gépjárművek esetében köbcentiméterenként 8 forintban, hat éven felüli gépjárművek esetében köbcentiméterenként 5 forintban állapítsuk meg. Ez kapcso lódó módosító indítvány, tehát a részletes vitában is elmondhatom. Remport Katalin egyébként 890es számú módosító indítványában valamelyest megszánja az egyenesági örökösöket, mondván, ne fizessenek többet, mint a vásárlók, csak ugyanannyit; az így keletk ező illetékkiesés pótlásáról azonban ő sem gondoskodik. Erre is gondolok. Még egy módosító indítványról szeretnék néhány szót szólni. Találtam egy pontot az illetéktörvény tervezetében, ahol véleményem szerint indokolhatatlanul vagyunk nagyvonalúak, ez ped ig a 21. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 százaléka. Véleményem szerint az általános érvényű illeték helyett ez a kedvezményes 2 százalékos kulcs csak azokat kellene, hogy megillesse , akik a tulajdonszerzéssel a saját lakáskörülményeiken szeretnének változtatni. Ezzel tehát kapcsolódom támogatólag Bossányi Katalinnak a 684es számon benyújtott módosítása 4. pontjához, bár vannak kételyeim is. Úgy gondolom, hogy az eredeti törvényjavas lat indoklásával kell egyetértenünk, amely szó szerint a jellemzően alapszükségletet kielégítő lakástulajdonok megszerzéséhez kíván illetékkedvezményt nyújtani. Magyarán: nem ahhoz, hogy a lakosság a megtakarításait holt tőkébe, gyorsan növekvő értékű laká singatlanokba fektesse ahelyett, hogy értékpapírokat vásárolna, vagy vállalkozásokba kezdene. Ne azoknak akarjunk kedvezményt nyújtani, akik tíz, drágán kiadott lakásuk éves béréből épp ma veszik meg a tizenegyediket, hanem azoknak, akik albérletben nagyne hezen összekuporgatták az egy lakásra valót, avagy végre kétszobásba költöznének az egyszobásból. Ez a megszorítás felelne meg az alkotmány 70/A § (3) bekezdésében említett esélyegyenlőségre való törekvésnek is. Ez a megszorítás nem fékezné a lakásmobilitá st, hiszen az illetéktörvény 25. § (1) bekezdésének e) és f) pontja teljes vagy részleges illetékmentességet biztosít a lakástulajdonok értékesítésére, újraértékesítésére jogosult gazdálkodóknak. Ugyanakkor – és ebben ellent kell, hogy mondjak Bossányi Kat alinnak – a kedvezmény megadását nem befolyásolhatja, hogy a lakásvásárló miképp értékesítette az esetleges előző lakástulajdonát. Nem értek egyet azzal sem, hogy a kedvezmény kijárhat azoknak is, akik majd egy éven belül eladják előző lakásukat. Ha ezt me gtehetik, akkor fizethetnek nagyobb illetéket is. Legnagyobb aggodalmam ugyanakkor az ő módosító indítványával kapcsolatban az, hogy nem tudom, hogy a gyakorlatban kivitelezhetőe. Vane olyan intézményi apparátus, amely ezt ellenőrizni tudja? Mert ha csak újabb visszaélésre ad alkalmat, akkor semmi értelme nincsen. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Monostori Endre. Felszólaló: Dr. Monostori Endre (SZDSZ) MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Nagyon röviden reagálni szeretnék Salamon László észrevételeire, amelyeket a bontóperi illetékkel kapcsolatban tett. Az egyik a személyes költségmentesség kérdése. Igaz, amit Salamon László mondott, valóban me gkapják a legszegényebbek a személyes költségmentességet, de ez csak a legszegényebb rétegeknek jár. Ennek a határa körülbelül ötezer
